Az After Crying új dimenziói - koncert a megbékélés napján

"A hír igaz: underground zenekar lettünk. Ha tetszik, illegalitásba vonultunk. Nem maradt más, vissza megint a katakombákba, ahol kezdtük. Kicsit hűvösebb itt az idő" - szól az After Crying együttes legutóbbi üzenete. Elhivatott, a passzív ellenállás barikádjait elfoglaló muzsikusok csapata ez a külföldön sikert sikerre halmozó zenekar, amely a hazánkban a szakma által épphogy megtűrt, úgynevezett progresszív rockot játssza. Nem csoda, ha tagjai úgy érzik, hogy csak a katakombákba visszahúzódva élhetik túl a magyar könnyűzenei élet álprófétáit. Hat év után jelentkeztek új stúdióalbummal After Crying Show címmel. A szokatlanul hosszú csendet erőgyűjtésre, muzsikájuk finomítására használták - vallja Görgényi Tamás, az együttes "motorja", szövegírója és művészeti vezetője.

Az After Crying alapító tagjai - Egervári Gábor, Görgényi Tamás, Torma Ferenc és Vedres Csaba - valamennyien a kísérleti művészképzésben vettek részt, a Madách Imre Gimnázium padjait koptatták. Komolyzenével kezdtek el foglalkozni: 1986-ban Vedres Csaba, Egervári Gábor és Pejtsik Péter csellóművész - aki akkor kezdte a Zeneakadémiát - triót alapított. Görgényi csak később, a kilencvenes évek elején társult hozzájuk, mert egy ideig a színház felé kacsingatott. "Mindenki hozta a maga tudását, kreativitását - idézi fel a kezdeteket Görgényi Tamás. - Az európai kultúra nagyjait tekintettük s tekintjük ma is példaképeinknek. Hatott ránk Bach, Beethoven, Bartók muzsikája, ugyanakkor az Emerson Lake and Palmer és a King Crimson együttes zenéjén nőttünk fel. Tanulmányoztuk Karinthy Frigyes, József Attila, Weöres Sándor, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, az angol Gilberth Keith Chesterton életművét. Nem szabadna kihagynom Néri Szent Fülöpöt sem."

Zenei, képzőművészeti, drámai "előtanulmányok" után 1990-ben Overground Music (Föld feletti zene) címmel jelent meg az After Crying első lemeze. A kis kluboktól hamar eljutottak a világszínpadokig (bemutatkoztak Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, Portugáliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Finn- és Lengyelországban, játszottak Jeruzsálemben), de itthon visszhangtalan maradt az albumuk. Mégis újabb CD-k következtek a kilencvenes években: a Megalázottak és megszomorítottak, majd a Föld és Ég. Aztán Vedres Csaba kiválása utáni megtorpanás és útkeresés után olyannyira magukra találtak, hogy a De Profundis és a 6-os című album után a nagyvilágban már szupercsapatként kezdték emlegetni őket. Bootleg Symphony címmel megjelent egyik zeneakadémiai koncertjük felvétele, Struggle for Life címmel pedig dupla albummal rukkoltak elő. Nagy sikert hozott válogatott számaikból az Almost Pure Instrumental című lemez is. Kiadójuk, a Periferic Records külföldön is sikerrel értékesíti CD-iket.

A tizenöt éves szívós munka révén az After Crying felküzdötte magát a világ kortárs szimfonikus-rock mezőnyének legjobb előadói közé. Egyre népesebb publikum élvezi a hol kvartettként, hol tizenöt fős szimfonikus zenekarként, hol őrült rockbandaként muzsikáló együttest. Sokszor játszanak vendégművészekkel. (Szigethy Gábor Sírás után című, Latinovits Zoltán emlékére készített filmjének zenéjét is az After Crying albumairól válogatták. Sopsits Árpád Torzók című mozijához is a zenekar négy tagja készített muzsikát.) Számaik lírai, filozofikus, gyakran szókimondó angol nyelvű szövegei Görgényi Tamást dicsérik. A zenét Winkler Balázs és Pejtsik Péter komponálja. A kezdeti formációhoz Lengyel Zoltán, Madai Zsolt és az új énekes, Bátky Zoltán csatlakozott. Izgalmas hangszereléssel sikerült egyedi, misztikus energiájú zenei hangzást teremteniük.

Az After Crying tagjai úgy vélik, hogy a művészet, a kultúra nem állhat sem a piac, sem a politika gyámsága alatt. A csapat olyan feladatokat is vállalt, amelyek túlmutatnak egy zenei alkotóközösség szokásos tevékenységén. Létrehoztak egy internetes oldalt, a Humanetet. Kirándulásokat, közönségtalálkozókat, előadásokat szerveznek. Ahogy vallják, "szelíd, folyamatos közösségi forradalmat" szeretnének véghezvinni egy barátságosabb világért. "Nem tagadjuk, küldetéstudatunk van - mondja Görgényi Tamás. - Az After Cryinggal is üzeneteket szeretnénk közvetíteni. A rockzene a városokba terelt emberek népzenéje. Sajnos, mára ez a muzsika elvesztette közösségi értelmét, hangzása sematikus lett. A klasszikus zene másfajta hagyományt képvisel, amely szintén nem tökéletes és mindenható, de évezredek élményeit, üzenetét hordozza. Éppen ezért megalapozatlannak tekintjük a komoly- és könnyűzenére alkalmazott szigorú kategóriákat. Egyetemes zene van, amelynek ezer és ezer kifejeződési formája az emberiséggel egyidős."

Szederkényi Éva