Ha jó emlékszem akkor a 2000-es progfeszten találkoztam elöször az after@all zenekarral. Nem éppen volt emészthető a dolog úgy elsőre. Sőt, ezután nem is nagyon hallottam őket, talán még valamikor egy alkalommal. Aztán egyszercsak - még most sem tudom kinek köszönhetően - egy A.C.I.D. cédét találtam a postaládámban. Mikor lement a első pár szám, köd felszállt, rejtett ajtók kinyíltak és minden további megerőltetés nélkül befogadtam a zenét.
Sőt. Elég rég hallottam már olyan proggy zenét, ami elsőre megfogott volna. Ez kicsit ellentmondásos ugye, de most megtörtént. A 2.-3. számnál azt gondoltam, ha ez ilyen lesz végig, hát, ez lesz az év egyik lemeze. Aztán 5. szám, újabb döbbenet. Na, ez se lesz végig olyan amit szerettem volna. Meg volt még 1-2 ilyen alkalom a lemezen. Nem egy egyszerű anyag az biztos. A kezdeti 'kellemes' porgressziv zene után fokozatosan egyre elborultabb dolgok közetkeznek. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, csak sokkal inkább szokni kell, mint az elejét. Aztán a vége felé megint 1-2 dallamosabb dal hallható, bónuszként a 'Kedves' című folkosabb, magyar nyelvű számmal.
Hová is lehetne besolrolni a lemezt? Talán azt kellene mondani, hogy sehová, de az okosabb emberek már besorolták a zenakart a progresszív metal/rock csapatok táborába. Igen, van benne az is. Viszont ha csak ezt mondanánk igen szegényesen fejeznénk ki miről is szól a lemez. Talán a két véglet a első pár dal és a Reconnecting, ami egy jó kis szintis elektro szám. Közben meg ami belefér: jazzes részek, jó kis rockos témák, sokszor grundeos dolgok, toolos elborulások, zúzós részek. Az énekes többféle stílusa is színesíti a számokat, a teljesen lágy témákat ugyanolyan jól hozza, mint mikor teljes torokkal kell üvöltenie.
Nem kis dolog egy ilyen lemezt kiadni, mikor több helyen is azt látom, hogy még a metal/rock stíluson belül is széthúzások vannak a hallgatók körében. Úgy gondolom a lemez mégis megtalálhatja a közönségét, mert mindenki találhat rajta kedvére való számokat. Kísérletező egyéneknek mindenképpen ajánlott az A.C.I.D., meg persze mindenlkinek, aki nem ódzkodik az eredeti rockzenétől.

Balog Zsolt