Támadnak az újprogresszív hordák, az utóbbi időben erősen feljövőben itthon is a műfaj. Aki nem tudja, hogy az after @ all egy 1996-ban alakult öttagú hazai csapat, ezen első albumuk alapján azt hiheti, hogy minőségi angolszász vagy skandináv rockegyüttest hall, márcsak az angol dalszövegek miatt is. Na, ez a mindent magába olvasztó XXI. századi modern fúziós heavy rock, amit a progresszív műfajban a hetvenes évek óta elkövettek, mindbe belekavarnak. Érezni a King Crimson, némileg a Pink Floyd, aztán a grunge (Pearl Jam, Soundgarden) hatását, nem is beszélve a Dream Theater, a Tool vagy a Korn ismeretéről. Mégis valami egyedit alkottak, amihez az elektronikát is jócskán bevetik, samplerek, gépek, vokóder, effektek segítik az űrhangzást, Czapár János billentyűsük igencsak érzi a műfajt. Oláh Szabolcs énekes kiejtésén nem tűnik fel, hogy nem ez az anyanyelve, hangját jól idomítja a lágyabb, dallamos és a zúzós részekhez is, de a magyar nyelvet kedvelőkre is gondol a Kedves című szép bonus dalban. Gitárosukra, Csontos Krisztiánra sem a finom akkordbontásos, sem a dögösre torzított szólóknál nem lehet panasz, ugyanúgy a Raffay Zsolt basszus és Nagy Viktor dob ritmusszekcióra sem. Az I'image d'une étoile számba dugott dzsesszes-dallamos szaxofonszóló is jól árnyalja a képet. A humor sem hiányzik: a 7. szám címe Dust in, a 8. meg Hoffman. Ajánlatos is egyvégtében hallgatni a lemezt, akkor jönnek ki igazán a felépítésbeli erényei, a jó kontrasztok, váltások, mint egy kortárs roximfónia.

attil@