Amikor 1975-ben Peter Gabriel otthagyta a Genesist, mindenki attól tartott,
hogy a zenekar összeomlik. Ehelyett a világ gazdagabb lett egy nagyszerû,
kísérletezô kedvû muzsikussal, miközben a Genesis is szárnyalt tovább.
Amikor 20 évvel késôbb Vedres Csaba kilépett az After Cryingból, sokan a
zenekar végét jövendölték. Azóta az A.C. már világhírre tett szert
progresszív körökben, Vedres Csaba pedig napjaink egyik legjobb kortárs
zongorista-zeneszerzôjeként szerzett magának számtalan hívet. Ennek az
önálló pályának nagyszerû kivonata a Fohász címû válogatás.
A Periferic Recordsnál megjelent 73 perces zongoralemez a "kiadó kedvencei"
alcímet viseli. Böszörményi Gergely kiadó-producer válogatta ki a számára
legkedvesebb darabokat az elmúlt 7 évbôl és ebbe illesztette be azt a
tíztételes mûvet, amelynek Vedres - József Attila után - a Szabad ötletek
jegyzéke címet adta. Bár Böszörményi azt írja a lemez füzetében, hogy
"sikerült a legszomorúbb Vedres-válogatást elkészítenie", egyáltalán nem
lehangoló, sôt, nagyon is erôt adó, a zongora minden lelkét, romantikáját,
szorongását, energiáját visszadó ez a több mint egy óra. És ismét egy olyan
lemezzel van dolgunk, amelyre teljesen felesleges cimkéket aggatni, mert
úgysem tudta még senki sem megmondani, hogy hol van a kortárs zene, a jazz
és a progresszív rock pontosan meghúzható határa. Vedres Csaba muzsikája
éppen azért univerzális, mert Bartók, Emerson, Keith Jarrett mellett nem
veti el a blues és népzenei hatásokat sem, sôt, akár
némafilmzene-hangulatokat is felfedezhetünk benne, de egyiket sem
"vegytisztán Vedresíti": Tökéletes szimbiózisba kerül mindazzal, amit a
fekete-fehér billentyûk jelenthetnek a XXI. század elején azoknak, akik
nemcsak hallgatják, hanem meg is hallják a zenét, és szabad folyást engednek
ki értelmükben és érzékeikben.

Glück