Music.hu
, 2004 12: AM
Manapság már észre sem vesszük, hogy kicsi világunk milyen szokatlan, színes dolgokat emel ki jelenünk szürke hétköznapjaiból. Hol a rockot házasítja az operával, az alternatívat a népzenével, a jazzet az undergrounddal, hol pedig beleun saját vontatottságába, s hogy kifejezze tiszteletét a klasszikus zene iránt szabadonereszti kreativitását és megszüli Vedres Csaba improvizatív, érzelmekkel teli zenéjét.
Kevés olyan modern gondolkodású zongoraművész van, aki nem fél megmutatni a hangszerben rejlő avantgard világ bensőséges természetét. Intuitív játékát áthatja belülről fakadó egyénisége. Szaggatott, ugyanakkor koncepciózus vonalvezetése hol klasszikus hangot üt meg, majd egy lélegzetvétel erejéig lelassul, és pillanatok alatt a ragtime verítékes játékába csap át. Ha zongorával festeni lehetne, Vedres egy olyan szomorú álom festményének mozaikját vinné vászonra, amely megfejthetetlen azok számára, akik félnek saját lelkük zugaiban kutakodni. Hogy megértsük rapszódikus játékát, vegyük magunk mellé kedvenc plüssállatunkat, egy bögre teát és halkan indítsuk útjára a lemezt.
A Fohász, Vedres legszebb és legkomorabb számainak gyűjteménye. A művészien megformált tok tartalmazza azokat az eddig kiadatlan kompozíciókat is, amelyeket egyediségük miatt a szerző egyik albumára sem tudta érzelmileg elhelyezeni („Szabad ötletek jegyzéke”).
„Fő zenei célkitűzésem az, hogy olyan modern klasszikus mértékkel is értékelhető darabokat írjak, amelyek egyben nem hallgathatatlanok” – írja Vedres. Jaume Pujol, Michael Ezzo és Böszörményi Gergely ajánlásával a lemez méltó arra, hogy helyet foglaljon a műértők polcain.
Értékelés: ***
Ferenczi Attila
|