Ragyogás Webzine
2002 . :
Az akár egy mini ProgFeszt-nek is beillõ rendezvényre sajnos nem jöttünk össze túl sokan, mindösszesen úgy nyolcvanan lehettünk talán, azonban a jó hangulattal ennek ellenére abszolút nem volt gond. Mondjuk ez nem is csoda annak fényében, hogy a bulit indító Varso frontembere, Viktor milyen beteg és látványos showt produkált – egyszerûen nem lehetett nem odafigyelni rá! Jómagam most találkoztam másodszor a srácok muzsikájával, és most talán még mélyebb nyomot hagyott bennem a dolog, mint a Freeport-beli progresszív bulin. Zeneileg eléggé beskatulyázhatatlan módon alkotnak, hatásilag ott van bennük a Tool, a Voivod, a Deftones, a Soundgarden, az Eclipse, sõt még a death metal is – de a végeredmény mégis tök egyedi. Mivel az albumukat ott, a buli után vettem meg, számcímekkel most nem tudok elõhozakodni; de igazából úgysem ez a fontos. Hol súlyos, hol lebegõs, eléggé borult és agyas muzsikájuk klasszul átjött így élõben, nekem még a nem túl optimális hangzás ellenére is nagyon tetszettek. A Crowbar feldolgozás mondjuk kicsit szerintem kilógott a repertoárból, de amúgy meg nem nyomatták rosszul ezt sem. A hírek szerint már készülõdik az új anyaguk: az itt látottak fényében kifejezetten kíváncsi vagyok rá! Addig is, amíg megjelenik, járjatok Varso koncertekre – megéri!
Az utánuk következõ Eclipse vitte el nálam a pálmát ezen az estén – amennyire nem tudott elkapni a mûsoruk tavaly a pécsi fesztiválon, annyira bejött most, amit mûködtek. A színpadi aktivitásuk talán visszafogottabb volt a szokásosnál, viszont akkorát muzsikáltak, hogy még! A programba a Soft Orange albumról csak egy nóta, a címadó fért bele, volt viszont Before The Rain és Circulation az Ageless promóról, meg még ennél is frissebb dalok (Ordeal és Schizo – talán ez utóbbi volt a legállatabb!), és így tovább; sõt a Pictures Of A City képében még egy nagyon pöpec King Crimson átdolgozást is hallhattunk. A négy hangszeres arc mindegyike fantasztikusan – és teljesen egyéni látásmóddal – muzsikál, az énekes Rezsõ sem egy mindennapi jelenség (az átkötõ szövegei pl. ultrasúlyosak); és amit mûvelnek… nos, hát az páratlan szerintem. És nem csak itt, Magyarországon. Szerencsére most a hangzás is melléjük állt, úgyhogy tényleg minden feltétel adott volt a felhõtlen szórakozáshoz. Már jó néhányszor láttam eddig élõben a bandát, de ez a gödöllõi fellépésük mindenképpen ott van a három legkirályabb Eclipse koncertélményem között. Mikor jön már az a Slowsonic album?!
A Stonehenge szintén jól nyomta, azonban náluk most kicsit az volt az érzésem, hogy inkább rutinból játszanak. Persze ez talán annak a számlájára is írható, hogy az utóbbi egy évben minimum nyolc alkalommal láttam õket, és így már kevésbé tudtak revelációszerûen hatni rám ugyanazok a nóták. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy a végére nem pörögtek fel õk is: ahogy telt az idõ, fõleg Balázs és Berci melegedtek bele egyre jobban a játékba. Ami a programot illeti: ha jól rémlik, az Angelo Salutante albumot egy az egyben eljátszották, ill. volt még egy átirat a Maidentõl is (Flesh Of The Blade), valamint rögtön ez után a Wait For Sleep a Dream-tõl. Korrektül nyomták a srácok, az kétségtelen, a Wendigo, a Rambling meg a Full Moon most is kihozta belõlem a libabõrt, de azért már tényleg ideje volna elõrukkolni egy-két újdonsággal. (Akár feldolgival is: még jó régen pl. nyomtak Ozzy-t meg Rush-t - ezeket is elõ lehetne újra szedni.) A megszólalásuk jobbára rendben volt, csak a cinállványok rakoncátlankodtak egy sort Kristóf elementáris csapásai alatt. Becsületes, de egy kissé kiszámítható volt ez a Stonehenge buli: legközelebbre mindenképpen kérnék majd egy-két meglepetést, újdonságot is!
Az after@all tagjai – akiknek tulajdonképpen ez a lemezbemutató turnéjuk volt – láthatólag nagyon nekikészült a produkciónak. Az albuméval megegyezõ introt követõen Oláh Szabi egyenesen egy olyasmi fura fehér szerkóban jött ki a színpadra, ami engem kicsit a Queensryche régebbi (Promised Land éra), „jelmezes” megmozdulásaira emlékeztetett. Az A.C.I.D. album legnagyszerûbb momentumait kaptuk az arcunkba ezen a bulin: volt bloom, synthetic, net.com, dust in… hoffman – sajnos a l’image d’une étoile és az ain’t kimaradt a szórásból, de hát minden ugye nem férhetett bele. Igaz, ezek helyett az orrunk alá dörgöltek egy Faith No More-t, meg – azt hiszem – egy Portishead-et; és szó, mi szó, ezek is teljesen rendben voltak! Az elõzetes tervekkel ellentétben új nóta végül nem hangzott el, pedig szívesen meghallgattam volna valamit az állítólag szépen alakuló friss szerzemények közül is. No, de talán majd legközelebb. Szabiéknál amúgy kicsit megint aránytalan volt a hangzás, a finomabb énektémákat jobbára csak a beépített magnóm közvetítette; az üvöltõsebb dolgok azért szerencsére átjöttek így is. Elõzõleg ugyan némiképp tartottam attól, hogy a lemez futurisztikus cyber hangulatát nem fog sikerülni élõben is reprodukálni, de ezen a téren kimondottan kellemes csalódás ért. Engem meggyõzött a csapat – király lenne, ha egyéni (és egyáltalán nem befogadhatatlan) muzsikájukat minél többen megismerhetnék, ugyanis tényleg nagyon jó és elõremutató, amit csinálnak!
Végezetül köszönet minden jelenlévõnek (a zenészeket is beleértve) a jó hangulatért és a klassz buliért; legyen részünk még sok hasonlóban!
Schmidt Péter
|