O.N.E.

A miskolci after@all első albumát a múlt év végén adta ki a Stereo Kft./Periferic Records nevű progresszív rock kiadó. A kiadó első metalosabb bandájaként egy olyan, rendkívül előremutató, modern, és változatos albumot tettek le az asztalra, mely az egész világon meg kell, hogy állja a helyét. A srácok által futurocknak nevezett zene ugyanis, minden hatása mellett is egyéni és különleges. Az A.C.I.D. albumról a gitáros KRiS és az énekes [KjU:] mesélt Uzseka Norbertnek.

"Eredetileg úgy volt, hogy a múlt év elején elkészült Chameleon maxival külföld felé próbálkozunk, saját zsebből - mesélt KRiS. - Aztán rájöttünk, hogy ez így nem működik. Jöttek pozitív visszajelzések, de mindenki a teljes albumot akarta hallani, amit viszont teljesen önerőből nem tudtunk volna összehozni. Ekkor megcsináltunk egy lemezelőzetest, és elkezdtünk szétnézni itthon, hogy meglegyen a magyar megalapozás, és aztán nyissunk külföld felé. És így jött képbe a Stereo Kft/Periferic. Ők voltak az első kiadó, akik fogták a szép kis promóciós cuccunkat, benne a maxi, a lemezelőzetes, fényképek, matricák, és biográfia, és rendesen elolvasták, meghallgatták. Ezeket mindenhol máshol félredobták, a CD-re azt mondták, hogy hát majd meghallgatom, gyertek vissza ekkor meg akkor. Sehol meg se nézték, náluk meg Böszörményi Gergely rögtön berakta a CD-t, az szólt, amíg beszélgettünk. Rögtön elolvasta a biográfiát, meghallgatta a lemezt, mondta, hogy rendben van, egy hét múlva beszéljünk. Felhívtam, és mondta, hogy OK a dolog. Tehát a kezdettől fogva korrekt volt. Nekünk a legfontosabb az, hogy külföld felé legyen piac, és ebben a zenében legalábbis ő egyértelműen az, aki a legtöbbet tud segíteni.."
"Úgy terveztük, hogy kiadjuk a régóta ígért ACID EP-t, a Chameleon maxival kiegészítve. Ennek az EP-nek az anyaga már fel volt véve, csak meg kellett volna keverni. Utána jött képbe a Periferic, aki viszont felvetette, hogy legyen inkább teljesen új az anyag, így az eredeti EP-ről leugrott 4 régi szám, és akkor eltelt még 2-2 és fél hónap, hogy felvettünk 3-4 új számot a lemezhez, és még aztán kevertük meg. De így legalább maximális lett az anyag. Ha a régi számokkal, a régi verzióban jön ki, ma már sajnálnánk. Az anyag javát a saját stúdiómban, a superSONIQstudio-ban vettük fel" - magyarázta [KjU:].

Akkor beszéljünk a felkerült dalokról!

"Az albumnak van egy kerete, amit a connecting, reconnecting és disconnecting ad. A reconnecting ugyanakkor a két részre oszló net.com bevezetője is: ahogy az ember rákapcsolódik a gépezetre, a hálóra. A net.com egy elképzelt jövőbeni cégről szól, ami kezében tartja a teljes internetet, és azon keresztül lényegében az egész emberiséget irányítja. A net.com_upload-ban az ember felmegy a netre, összekapcsolódik vele, feltöltődik információval. Aztán a net.com_system_shutdown-ban rájön, hogy csak akkor szabadulhat a nettől, ha meghal... A chameleon egy olyan emberről szól, aki folyton változtatja a véleményét, az egyéniségét, mindig annak megfelelően, ami neki éppen a legelőnyösebb lehetőségeket hozza, vagy ami éppen divatos, menő, ilyesmi. Ez a dal nagyon sokak kedvence, pedig hosszú és bonyolult dal, de valahogy a dallamai megfogják az embereket. A freakazoid egy elég borult téma, talán itt érezhető leginkább a King Crimson hatása, mert van benne egy ilyen '70-es évekbeli ősprogresszív téma. Nagyon szabadon bántunk ezzel a számmal, egyszerűen mindent beleraktunk, ami csak eszünkbe jutott. Van benne pl. egy olyan gitárszóló, ami teljesen improvizáció volt, és aztán megfordítottuk és megbolondítottuk. A szövege egy „jóakarónkról „szól, meg egyáltalán az olyan emberekről, akik túl sokat törődnek mások dolgaival, ahelyett, hogy a maguk dolgát végeznék. Az AllCanInherit Differences a Dust In... Hoffmannak egy olyan gitárrészéből készült, ami oda nem került végül bele. Kris improvizálta, ilyen kitartott hangokból áll. A szöveget is Krisztián írta, elég beteg és elvont, és igazából nem akarjuk megmagyarázni, mindenki gondoljon róla, amit akar. Nem véletlenül lett fordítva belerakva a CD borítóba, tükörrel kell megnézni. A cím rövidítése, ami az album címe savat jelent, és a betűiből készült kódok a CD borító minden oldalán megjelennek, és egy megfejthető szabály alapján forognak. És pont az A.C.I.D. dalnál jött ki az, hogy ACID! A Dust In... Hoffman is egy egybefüggő, de két részre bontott dal, mint a net.com. Ez a kép itt nem a híres színészt ábrázolja, hanem Kris nagybátyja, ha-ha! A címe szójáték, még a To Many... demón voltak ilyenek."
"Amikor írom otthon a számokat, és valamilyen néven el kell az elején menteni sokszor úgy adok nekik címet, amikor nincs konkrét munkacím, hogy körülnézek, és amin megakad a szemem, az lesz a cím. Így lett az egyik dal Aspirin, mivel volt az asztalomon egy ilyen Aspirin feliratú radír. Ez meg azért lett Dust In... Hoffman, mert épp a Gömb ment a tévében."
"És már a szöveg is erre íródott. Formabontó számcím, és meg is bolondítottuk. Egy meghasadt személyiségről szól, nem Dustin Hoffmanról, csak egy színészről, vagy valakiről, aki egész életében játszik, és mindig más bőrébe bújik, és hogy tud-e önmaga lenni egyáltalán, vagy meghasad a tudata. A l'image d'une étoile azt jelenti magyarul, hogy egy csillag képe. Volt már ötven címe, mert nagyon régi dal, de a stúdióban alakult ki a végső verziója. A hangulata miatt is kellett, hogy legyenek benne francia sorok. Vágyakozás, magány, szeretet, lemondás is van benne. Aztán egy egész pici Alien morzsa is, hogy nem vagyunk egyedül a világon, de ez csak olyan, hogy aki bele akarja érteni, az beleértheti. Rafi mondja, hogy erről a számról mindig az jut az eszébe, hogy fekszik a fűben nyáron, ciripelnek a tücskök, és ő nézi a csillagokat, és belegondol, hogy az űr, meg ilyenek. Az ain't mellett ennek az úm. legmainstreamebb a szövege, elég érthető, és örök értékeket próbáltam megfogalmazni benne. Rafi fretless basszusgitáron játszik benne, és ő mondta, hogy legyen benne fúvós is. Végül Czakó Pétert kértük meg erre a miskolci szimfonikusoktól. Lejött a stúdióba a tenor szaxofonjával, meghallgatta a dalt, és tetszett is neki. Elmondtuk neki, hogy mit képzelünk, olyasmit, mint ami a Sting-féle Englishman In New York-ban van, hogy a szaxofon szép dallamokat játszik, de besavaz néha dzsesszbe. Bement, feljátszott 6 verziót, mind a 6 zsír! Aztán bejött, visszahallgatta, és végül ugyanazt választottuk, mint ő. Ráadásul pont ugyanabban a hangnemben van vége, mint ahogy a reconnecting kezdődik. A reconnecting koncertintronak készült. Általában a synthetic-kel kezdünk, és annyira összefonódott ezzel a dallal, hogy a lemezre is így került fel. Ma már nem is nagyon hökken meg rajta senki. Itt jön vissza a net.com koncepciója, ez a jövő, meg gépek, stb. És ez elég hideg meg kemény, hogy felvezesse a synthetic-et, ami egyike annak a 3-4 dalnak, amire tényleg lehet mondani, hogy modern, kísérletezős, elektronikus cuccok vannak benne. Persze, az a lényeg, hogy a futurockról beugorjon, hogy after@all, meg hogy a változatosság: hogy egy albumon jelen van egy ain't, bloom, synthetic, freakazoid, és hogy ez természetes legyen. Mint akár a Faith No More-nál, hogy van egy gospel kórus, aztán szétzúzzák az emberiséget, utána meg jön egy Evidence. Hogy ez ne legyen feltűnő, szerves egész legyen. És szerintem elég jól oldottuk ezt meg. És úgy tűnik, az emberek is elfogadják. És furcsa, hogy a synthetic egy elég kemény szám, tele van páratlan ritmusokkal, mégis olyanoknak is bejön, akik inkább a lágyabb dalokat szeretik. Valahogy gördül, forog az egész. És ezen iszonyatosan sok technikai utómunka volt. Nem csak ebből a stílusból merítettünk, mármint hangmérnöki-produceri ötleteket, és szerintünk ezért lett ilyen változatos, érdekes az anyag. A szöveg nem a net.com folytatása, a gép-ember viszonyról szól, egy szintetikus világról. Hogy érzelmek nélkül nincs értelme élni. Ennek a dalnak lesz folytatása, amit már a tavaszi turnén is fogunk játszani. És valószínű, hogy ennek az 5 perc alá vágott verziója lesz az első klip. A bloom is régi szám, ezt is a lányok szeretik, ha-ha! Legelőször a King's X előtt játszottuk '99 márciusban. A szövege picit elvontabb, szerelem-érzelem dolgokról szól. Az egyetlen pikk-pakk téma a lemezen. Furcsa, hogy ebben is vannak páratlan dolgok, mégis gördülős, mainstream. Az ain't is régebbi dal, és egy titkos szerelemről szól egy titokzatos lány után. Szóval, a lemezen van futurock meg loverock, ha-ha! A disconnecting szinte az utolsó pillanatban került fel. Úgy volt, hogy a régi ACID dalba, ami nem került fel, írtunk egy teljesen új témát, mondtam, hogy azt valahogy meg kell menteni, annyira tetszett. Végül Krisztián otthon összerakta, én a stúdióban rámondtam pár sort, ami visszautal a synthetic-re, mintegy összefoglalásául a lemeznek, vagy akár az egész életnek. Ez ilyen nyugis levezető. És a végén még ott van a Kedves, az ain't magyar verziója. Ezt mi is akartuk, meg a kiadó is örült neki, mert külföldön szeretik, ha anyanyelvén szólal meg a zenekar. A szövege ennek személyes tapasztalat."

Mi fog történni a lemezzel, mik a jövőbeni lépések?

"Már megy a magyar és külföldi promóció. Nov. 26-án megjelent a lemez, és azóta mennek az interjúk az itthoni magazinokba, fanzinokba, ill. a külföldi lapoktól, netes magazinoktól kezdenek jönni a visszajelzések. A magyar megjelenéssel egyidőben kiment külföldre is az anyag, sőt, Japánból és Brazíliából már utánrendelés is volt, bár persze nem ezres tételekről van szó. Igyekszünk minél több fórumon megjelenni, itthon és külföldön egyaránt. Ami a klipet illeti, az intéződik, persze ez sajnos anyagi feltételekhez kötődik, és valószínűleg önerőből lesz meg. Azt szeretnénk, hogy mire turnézni megyünk, kész legyen. Először februárban akarunk csinálni 2-3 Faith No More bulit, aztán márciustól elvileg a Szigetig be leszünk táblázva. Még nem 100%, hogy kivel megyünk turnéra, de 8-10 állomást tervezünk, meg jó lenne Pesten a Wigwamban megcsinálni a turnézárást. Plusz még esetleg a Periferic is csinál nekünk egy koncertet, a Zene a Periférián sorozatba. Meg külföldi dolgokat is szeretnénk, először inkább fesztiválokat, de ahhoz kellenek a referenciák. Öt magyar fesztiválon már tutira ott leszünk: Csörge tó, Csüggedő, Hegyalja és Mezőtúr, Sziget, ezek a fixek, többi még most áll szervezés alatt. Régi számokat nem játszunk, csak a lemez java, meg 3-4 új, meg esetleg 1-2 feldolgozás, pl. A Perfect Circle. Meg tervbe van véve a Depeche Mode Only When I Lose Myself-jének a teljesen afterallosított feldolgozása. Zúzós gitár, analóg szinti, és üvöltés lesz végig, ha-ha!"

Uzseka Norbert