Magyar Netlap
, 2004 12: AM
Meditatív és repetitív. Relaxatív, amolyan füstölős. Még mondani sem kell hozzá az "om"-ot, vagy más mantrát, mert mormog helyettünk a basszus. Közben alternatív-progresszív motív....umokat is felfedezhetünk benne, nem is kell nagyon törnünk az agyunkat, honnan jön. Kicsit King Crimson - elképesztő, hogy az egykor a "boldog keveseknek" szóló banda mennyire hatott az utókorra - kicsit Kronos (Philip Glassos korszakukból), kicsit Mahavishnu, úgy a negyedik lemez tájékáról. Meg néhol egy kis balkán. Az eredmény: Folk Iván Sea of Glass címû lemeze. Kétségkívül nehéz lehet 50 percen át átadni magunkat valamiféle testi-lelki lebegésnek, de azért érdemes megpróbálni e zene mellett. Már csak azért is, mert egy-egy darabban nincsen komoly ritmusváltások, felkiáltás szerű fortissimók és inkább csak az utolsó darab, a My Feast lehet enyhén kizökkentő. Bár 9 jól elkülönült kompozícióról van szó, mégis egységes az egész, hangulata jól körülveszi az embert, persze minden sokkhatás nélkül. Igazán élő koncertre így egyben nem való, sokkal inkább intim otthoni hallgatásra. Ez az "üvegtenger" nem arról kapta a nevét, hogy tele van összetört cserepekkel, amelyek összevéreznek minket. Inkább poharakba szelidített viharról. Ezt igen jól szolgálják a hegedű, cselló, szaxofon triók végig a lemezen.
Három darabot azért mégis érdemes kiemelni: a Babel címével ellentétes, bár nyugtalanító letisztultságát, a Book Of Esther szép hegedűhangjait és az alig másfél perces Four Moments gitárvariációit, amelyrôl leginkább Steve Hackett juthat eszünkbe.
gluck
|