Az ember mindig bosszankodik, ha viszonylag ismeretlen, ám kiváló hanganyagot készítő zenészeket úgy kell bemutatnia, hogy az előadókról, életükről, élményeikről, terveikről nem beszélgethet az érintettekkel. Ilyenkor ugyanis valamihez hasonlítani kell a hallottakat a tájolás végett. Az Inkább Holnap együttessel még nehezebb a feladat, mert szinte senkihez nem hasonlítható, annyira egyéni. Vajon mivel lehet összevetni azt, amiben a líraiság, az érzelem, a rock keménysége egyaránt megtalálható, ráadásul lényegében csak a hangszerek nyelvén beszél, mert egyetlen rövid részlettől eltekintve ének nélkül vezet egy sajátos birodalomba? A zene összességében billentyűs alapú, az egyes tételek többségét is zongora, vagy szintetizátor vezeti be, ám mégsem törekszik egyeduralomra, mert a legváratlanabb pillanatokban ütemet, hangulatot, súlypontot vált és átengedi a terepet a többieknek. A gitár elsősorban a feszültség felkeltésére és fenntartására összpontosít, amit a időről időre egy egy jóleső billentyűs futam old fel, ahogyan a Tatabánya című felvételben is teszi. Egyébként ez a szerzemény a lemez csúcspontja, amelyben a hangszerek szinte őrjöngésig fokozzák a rögtönzést, amíg egyfajta szférikus jellegű orgona, zongora kíséret közben vissza nem vesznek az energiából. Az emelkedett hangulat fokozását segíti a fretless (bundozás nélküli) basszusgitár megszólása. A stílusváltozatosságot keleties hangsorokkal biztosítják, amelyben csekély mértékben –talán nem is szándékosan- Mahavishnu, King Crimson elemek is felfedezhetők, a Hinta Palinta esetében korai Yes, valamint Doors (Riders On The Storm) hangulat tükröződik. Ez a progresszív műfajú kiadvány és alkotói, Hoffer Péter, Paár Krisztián, Sári Imre, Vérti Krisztián bármely világhírességgel felveszik a versenyt. Figyeljünk rájuk ennek megfelelően.
É R T É K E S

Szakács Gábor