A hányattatott sorsú, külhonban sokkal sikeresebb progresszív-instrumentális csapat gitárosa, Cziglán István túl korán (1998) cserélte a földi színpadot és közönséget földöntúlira, de munkássága zenei ujjlenyomatként sokáig megmarad a műfaj gyűjtőinek archívumaiban és emlékeiben is. Az Alhambra kapui című album posztumusz, a Czigi halála után fellelt kazettaanyagok szinte érintetlen újrarögzítése, az egykori zenésztársaság közreműködésével, így már mindörökké, az útókor ínyencei számára is. Szuper gesztus, hogy a közreműködő zenészek egytől-egyig mind az egykori Solaris és Napoleon Boulevard-ból verbuválódva játsszák fel az anyagot, tisztelettel adózva zenésztársuk tehetsége és tudása előtt, és emléket állítva a jóban - rosszban, közösen eltöltött 5 évnek. Akinek megadatott az a szerencse, hogy ismerhette/ismeri a Solaris munkásságát rajongóként, vagy ínyencként, nem csalatkozik majd ebben az albumban sem. Legfeljebb kevesen tudnak róla. Karácsonyi albumán Rainer Maria Rilke, Pilinszky János, Kányádi Sándor, Horváth Imre, Puszta Sándor, Bódás János, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Gyurkovics Tibor, József Attila, Babits Mihály megzenésített versei és Bibliai idézetek hangzanak el.

A Solaris és a Napoleon Boulevard legendás gitárosának posztumusz szólóalbuma.

"Sokat gondolkodtunk rajta, mi módon segítsük megjelenéshez a Czigi hagyatékából előkerült, gyönyörű zeneanyagot? Szabad-e hozzányúlnunk, nem veszünk-e így épp el belőle, vajon mit szólna az általunk hozzátett gondolatokhoz? Tetszene neki vagy elvetné őket? Esetleg egyik-másikat igen, a többit nem? Némelyiket továbbgondolná, és alakítana rajtuk? Esetleg erről nekünk újabb ötletek ugranának be, amiket aztán megintcsak mérlegre tenne? Ezt a játékot már sohasem fogjuk lejátszani. Pedig valahogy így dolgoztunk annakidején. Együtt. Ebben az anyagban is van számos téma, amelyikről pontosan érezni, milyen lett volna Solaris-számként. Hogy valamit mégis megmutassunk ebből a lehetőségből, a továbbgondolás mellett döntöttünk. No, nem mindegyik számnál. Alapvetően azt szerettük volna, ha az anyag az marad, amivé a Czigi alakította. A „Personal Gravity” első felében tértünk el nagyobb mértékben az eredeti vonaltól (Ullmann Zsuzsa, Bogdán Csaba, Erdész Róbert, Kollár Attila), az Aprilben pedig megpróbáltuk egy kicsit „Solarisos” hangszereléssel megszólaltatni Czigi alap-elgondolását (Vincze Lilla, Gömör László, Kollár Attila, Vámos Zsolt).
A „Bangkok”-ban pusztán kézi dobok erősítik a ritmusszekciót (Gömör László), a „Tango, Tango”-ban és a „Seven Gates of Alhambrá”-ban egy-egy basszusdallam született az eredeti hangszerelés mögé (Pócs Tamás ill. Kisszabó Gábor). A többi dal érintetlen maradt. Mindegyikben megőriztünk mindent, amit Czigi feljátszott. Kevert anyagot használtunk a hozzájátszásokhoz, hogy mindenütt, ahol kibújik az eredeti hangszerelés, az szóljon, ami eredetileg szólt. Olyan hangszínekkel és olyan arányokban.
Néhol ez nem egyezett azzal, amit mi kevertünk volna. Különös módon épp a gitárok arányát éreztük kevésnek helyenként. Mégis, úgy gondoljuk, akkor járunk el helyesen, ha ezekben meghagyjuk a döntést Cziginek. Ahogy a számcímekben is. Nem véletlen, hogy a magyar kiadáshoz sem fordítottuk le őket. Valamiért kizárólag angol változatokat adott meg a hátrahagyott master-kazettán, így a borítón is ezek szerepelnek. Egy fontos dologban azonban minden bizonnyal változtattunk. A címadó dalban.
Az elsőként előkerült kazettán nem volt ilyesmi megjelölve. Ahogy meghallgattuk és átgondoltuk az anyagot, szinte kínálta magát a „Seven Gates of Alhambra”, mint a koncepció magja. A hét fajsúlyos tétel, a mindenütt felbukkanó spanyolos betétek, az elektronika és a nagyon finom dallamvezetések ellentétének megborzongató párhuzama az Alhambrát jellemző kettősséggel, titokzatossággal, a kultúrák találkozásának gyönyörű jelképével mind-mind azt sugallta, hogy eköré kell fölfűzni a lemez gondolatmenetét. Ez a számok sorrendjében is hozott némi változást: a bonus-trackként megjelölt „For Beginners” amolyan gúnyos fricskaként a végére került – az első helyről, a Personal Gravity pedig az album indító tétele lett, a további sorrend azonban érintetlen maradt.
Utolsó két bónuszként illesztettük az anyaghoz az April és a Personal Gravity rövidített változatát (ún. Radio-editjét). Már szinte mindennel kész voltunk, mikor előkerült egy másik kópia. Ennek gerincén a „Personal Gravity” felirat olvasható. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy Czigi ezt szánta címadó tételnek. Ha el is tértünk ettől az elképzeléstől, úgy érezzük, a lemez akkor teljes, ha szólunk róla. Végezetül annyit szeretnénk elmondani, hogy a Solarisban illetve Napoleon Boulevardban eltöltött közös évek egyikünkből sem múltak el nyomtalanul. Mindannyian úgy gondolunk Czigire, mint aki elválaszthatatlanul hozzátartozik mindahhoz, amit együtt alkottunk."

Cziglán István - gitárok, szintetizátorok

Közreműködik:
Ullmann Zsuzsa - ének
Vincze Lilla - ének
Bogdán Csaba - gitár
Erdész Róbert - billentyűs hangszerek
Gömör László - ütőhangszerek
Kisszabó Gábor - basszusgitár
Kollár Attila - fuvola, blockflöte, tamburin
Pócs Tamás - basszusgitár
Vámos Zsolt - gitár