Demokrata
, 2005 12: AM
Öncélúság helyett
„A Fugato együttes 2000-ben alakult azzal a céllal, hogy komolyzenei értékeket közvetítsen a könnyűzenén keresztül, illetve hogy a kizárólag komolyzenében gondolkodók számára ablakot nyisson az igényes könnyű műfajok felé„ – olvashatjuk a CD füzetmellékletében, és a leírtak tökéletesen jellemzik a majd egyórás zeneanyagot. Közérthetően, oly mesteri ügyességgel kalandozik az említett műfajok területén, hogy egyik oldal kedvelői sem vonhatják ki magukat hatása alól. Ott bujkál benne a kodályi és bartóki komolyság, a Jethro Tull fuvolás álmodozása, barokkos hangulata, Rick Wakeman szintetizátoros billentyű pörgetése. Ha kell, nem idegenkedik a jazzes zongora futamoktól, az Emerson Lake and Palmer modernkori klasszicizmusától, a trombitás játékában felsejlik az 1970-es évek felejthetetlen csapata, a Chase. Mindezek azonban csak villanások és semmiképp nem csökkentik a zenemű eredetiségét. A zeneszerző Alpár Balázs mindössze 23 éves, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakának hallgatója álmodott magának egy sajátos világot. Ez a világ mentes az öncélú zenei magamutogatástól, végtelen és unalmas rögtönzéstől, minden hangnak helye, jelentősége van. Izgalom, feszültség remeg benne, másutt a líra hatja át. Ének csak hellyel közzel jelenik meg, a hangszereké a főszerep, amelyet 26 nagyszerű, fiatal tehetség gondoz. A CD multimédiás részt, klipeket is tartalmaz mp3 tömörítéssel, de akinek nincs számítógépe, az se adja búnak a fejét. Már a zenemű puszta hallgatása is kiváltja egy vetített film képszerűségét, de hogy ez milyen tájakra kalauzolja az utazót, azt már embere válogatja. A fugato, mint zenei műforma, a maga kötetlenségével ehhez tökéletes segítséget nyújt.
M E G U N H A T A T L A N
Szakács Gábor
|