Kortárs világzene ősi kelta alapokon

Hagyományos ír táncok, svéd dallam, román nóta, bolgár hóró, mindez egy lemezen, közös világzenei nyelvvé olvasztva. Igencsak nagy utat jár be a Fianna együttes, amíg eddig eljut. Mivel úgy tűnik, a vegyes – angol és magyar – nemzetiségű zenészek elsősorban a kelta zenei hagyományt ismerik, ez az alap, ebben a stílusban írják saját kompozícióikat, és ebbe keverik a balkáni dallamokat is. Legújabb, immár második lemezük címe Crame On!, ami a Cornwallban fekvő Nyugat-Penwith lakóinak nyelvén annyit jelent: Gyerünk!, s ez a lendület jellemzi az egész zenei anyagot.
A Fianna számai nagyjából egyformán épülnek fel. Mindegyik három-négy különböző eredetű kompozíciót vagy tradicionális dallamot tartalmaz, s mindben más hangszer kapja a főszerepet, így aztán egy öt-hat perces szám önmagában is öszszegzi a Fianna sokszínűségét. A színesség és a változatosság a lemez egyik legnagyobb erénye. A hangszerek a helyükön vannak, megfelelő arányban szólóznak, virtuóz a hegedűs (Lang János), a dudás (Alan Burton) és a mandolinos-gitáros (Varga Kornél). Kár, hogy viszonylag kevés a vokális szám, az énekes, Luke Daniels hangulatosan énekli a szerelmes dalokat.
Legjobban az együttes bevallottan kedvenc jigjei és reeljei szólnak, világosan érezni rajtuk a magas fokú szakmai felkészültséget és a tradicionális zenei alapokat. Az ír hegedűjáték bravúrjaira épülő saját művek is sikeresek. Kevésbé találom jól választásnak a román táncnóta ír zenébe ágyazását, a bolgár hórók pergő ritmusukkal és az ír zenére hasonlító, folyamatosan zakatoló virtuóz meneteikkel viszont jól illeszkednek a lemez számaihoz.
Érdekes a zenekar összetétele, fele magyar, fele pedig angol. Igaz, így csak egyoldalúan ismertük meg a Fiannát, a kelta zenei hagyomány felől. Kíváncsi lennék, a bolgár hórók példájára magyar népzenével is kísérleteznek-e majd. Talán nem lenne hiábavaló, különösen egy félig magyar zenekartól.

Kiss Eszter Veronika