Kelet-nyugati táncrend

Nem ritka, hogy egy magyar, vagy közép-európai zenekar ír zenét játszik, vannak nálunk szép számmal hívei, nemcsak hallgatói, hanem mûvelôi is ennek
a végtelenül szabad, felszabadító muzsikának, népszerûek a táncházak, lemezek egyaránt. Az azonban már kevésbé gyakori, hogy brit muzsikusok
társuljanak magyarokkal, hogy aztán saját népeik zenéjét vegyítsék a magyar és a balkáni, valamint az igazi cigányzene motívumaival. A Fianna 1996-ban úgy indult, mint az ír tradíciók hazai ápolója. Csakhogy
egy angliai út során Lang János hegedûs megismerkedett egy ír dudással, Alan Burtonnel, és a két muzsikus, a két zenei világ szinte magától értetôdôen találkozott. Ma már hattagú a csapat, testvériesen elosztva három magyar, három brit alkotja. A Crame On második közös albumuk, amelyben Kelet és Nyugat népzenei hagyományait olyan pompásan illesztik bele saját szerzeményeikbe, hogy a hallgatóság egy pillanatra sem zökken ki ebbôl a
szívszorítóan szép hangzó mesevilágból, a tánc csodás, minden korlátot áttörô lendületébôl.
Egyszer egy híres ír muzsikus mondta nekem, hogy a magyar és az ír népzenének közös gyökere van, ez pedig a mérhetetlen szabadságvágy, amely benne él mindkét, sok elnyomást szenvedett népben. A Fianna lemezét hallva boldogan tapasztalhatjuk, hogy ez a két szabad nép az univerzum legtökéletesebb nyelvén, a zene nyelvén átölelte egymást.

gluck