A Mindflowers második albumán jazz-rockosabb irányba mozdult az elsőhöz képest. Letisztultabb témák, nagyobb ívű szólók és kiforrottabb stilisztikai egység jellemzi az újabb lemezt. A cím is arra utal, hogy ezúttal a részletekben, árnyalatokban kell keresni a mondanivalót. Ezen az albumon nem is találunk huszonkét perces számot, egyik kompozíció sem hosszabb kilenc percnél, ami a dalonkénti kevesebb témának tudható be.
Nagy Zsolt billentyűs helyét a jazzesebb orientáltságú és "őrültebb" Bubenyák Zoltán foglalta el, neki köszönhetjük a Nuances dúsabb, hangszínekben és effektekben gazdagabb, helyenként disszonánsabb billentyűszólamait. Zongorajátéka ugyanakkor kifinomult, dinamikus.
A zenekar tagjai ezúttal nagyrészt egyszerre játszották fel szólamaikat a stúdióban, ennek eredménye pedig egy spontánabb, az előzőnél improvizációban gazdagabb lemez lett. Lendületes, kemény rockbetétekből ezúttal sincs hiány, tanú erre rögtön az intro utáni első szám (Ego) a maga sodró Hammond-témáival és mély gitárkíséreteivel. Ebből a nótából a főbb témákat később akusztikus trióváltozatban (zongora, basszus, dob) is hallhatjuk. Romantikus momentumok is akadnak, ezek a Victoria című szám intimitásában, a The Last Christmas melankóliájában, az Igor the Dog vidámságában és a Soundcreek szellős csordogálásában mutatkoznak meg. Az Earplugban teret kaptak monoton, repetitív, meditatív elemek, a fúziós hatások pedig a The Merovingian és a Chromantica című nótákban csúcsosodnak ki.
Szendőfi Balázs - basszusgitár
Szentpál Zoltán - gitár
Bubenyák Zoltán - billentyűs hangszerek
Gáspár Gergely - dob
A Mindflowers zenéjét leginkább instrumentális progresszív fúziós rockként lehetne jellemezni, de hallhatóak benne jazz-elemek is szép számmal.
A zenekart Szendőfi Balázs basszusgitáros és Szentpál Zoltán gitáros alapította 2000. szeptemberében. Egy ideig csak ketten dolgoztak, s ketten írták meg első dalaikat. Közben a legkülönfélébb utakon dobost és billentyűst kerestek. Eme csonka formáció neve kezdetben Kindred Spirits, majd Universal Mind volt, utalva ezzel mindkét zenész erős szimpátiájára a Liquid Tension Experiment iránt. A Mindflowers név akkor véglegesedett, amikor a sikertelen tagkeresés után a két alapító belefogott zenekaruk első stúdióanyagának felvételébe, melyhez vendégzenészek közreműködését vették igénybe. A Not This Time demo 2001. nyarának végére elkészült és ekkora tehető, hogy a Mindflowers végre állandó dobossal és billentyűssel egészült ki, akikkel a zenekar 2001. decemberében megkezdte az Improgressive-album felvételét. A lemez 2002. koraőszére lett kész. Kilenc, teljes egészében instrumentális tétel hallható rajta, melyek közt akad szélsebes és bonyolult prog. rock nóta ("Red Spider"), lírai duett billentyűvel és héthúros basszusgitárral ("Why?"), elszállós Chapman Stick-kalandozás ("Crying Skies"), népzenei jellegű, táncszerű dal hegedűvel és klasszikus gitárral ("Flo's Kisses") és egy huszonkét percnél hosszabb epikus szerzemény ("Talk With Myself"). A négy zenész közös célja igényesen és mértékkel ötvözni progresszív rock, fúziós jazz és world music-elemeket, harmónikusan elegyíteni az agy és a szív zenéjét...
Szendőfi Balázs - basszusgitár, stick
Szentpál Zoltán - gitár
Gáspár Gergely - dobok
Nagy Zsolt – billentyűs hangszerek
közreműködik:
Horváth Flóra - hegedű
Kovács Tamás "Tobzy" - ütőhangszerek
)
)
)
