Amikor az ember kigondol valamit, talán még maga sem látja az elképzelt út végét. Aztán az események felpörögnek és attól kezdve nincs megállás. Olyan ez, mint a hegyi patak, ami egyre gyorsabban rántja magával még az ötletgazdát is, aki egy idő után már képtelen gátat vetni az egyre szélesedő, rohanó folyamnak. Böszörményi Gergely, aki a Zeneakadémián tavaly január 16-ra első ízben szervezte meg a református kórusok gáláját, aligha sejtette, hogy milyen áradatot indított útjára.

Böszörményiről, a Stereo Kft –Periferic Records igazgatójáról már addig is tudták a zenebarátok, hogy kizárólag minőségi muzsikához adja a nevét. Ezért szervezi a „Zene a periférián koncertek” sorozatát, hogy olyan értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek többnyire kívül esnek napjaink tömegtájékoztatás által kedvezményezett, ám jellegtelen és felejthető sikerlistáitól. Ilyen háttér ismeretében csak idő kérdése volt, hogy a református lelkész családból származó lemezkiadó mikor váltja valóra elképzelését, amelyhez az ötletet a 2000-ben Budapesten rendezett Reformátusok Világtalálkozója szolgáltatta. A résztvevők ugyanis igen csak híján voltak dalaikat tartalmazó kazettáknak.
Ezek után került sor a Zeneakadémián az 5 kórussal –azaz mintegy 150 énekessel- és Pálúr János orgonaművésszel készített hangfelvételre, amelyen a Magyar Reformátusok Használatára kiadott énekeskönyvben található zsoltárokból, fohászokból, énekekből válogattak. A koncert anyaga a Református Énekek I. címet viselő hanghordozókon hallható.
A rendezvény és az arról készült kazetta/CD oly mértékű érdeklődést váltott ki, hogy a bevezetőben említett jelképes csermely hirtelen duzzadni kezdett, szükségessé vált a folytatás. Erre került sor január 12-én a Zeneakadémián, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a zsoltárok kedvelői. Köszöntőjében Böszörményi Gergely arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy egy év múlva nem csak folytatják az immáron hagyománnyá lett kórusmű bemutatót, hanem háromnapos református zenei fesztivállá bővítik. Ezek után már csak annyit kért a közönségtől, hogy mindenki kapcsolja ki a mobil telefont és megfázás ide, torokgyulladás oda, próbálja meg visszatartani köhögését, mivel a koncertről ezúttal is felvétel készül. A kérésnek meg is lett a
foganatja. A Debreceni Kántus, a Pasaréti Palló Imre Énekkar, a Baár-Madas Gimnázium Kórusa, a Julianna Református Általános Iskola Gyermekkórusa, a Psalterium Hungaricum Kórus és a felvidéki Fiatal Reformátusok Szövetségének Kórusa, valamint a két szólista –Kárpátiné Berkesi Boglárka, továbbá Basky István- eszmei körülmények között mutathatta be mintegy kétórás műsorát. Nyoma nem volt annak az izgés-mozgásnak, prüszkölésnek, krákogásnak, amely nem ritkán a színházi és opera előadások legfelemelőbb pillanatait is élvezhetetlenné teszi. A koncert sajátossága, hogy a közönség -esetünkben a hallgatóság kifejezés nem helytálló- időről időre a műsorfüzetben jelölt felkérésre maga is bekapcsolódhatott az általa jól ismert dallamok éneklésébe. A szebbnél szebb zsoltárok, kórusművek és szövegek visszahozták a Karácsony hangulatát, a Dicsőség mennyben az Istennek! kezdetű dalt pedig az is ismerte, aki történetesen a katolikus egyház gyermeke.
A kórusok kitettek magukért, Arany János, Cseri Zsófia, Berkesi Sándor vezényletével hol egyenként, hol közösen, orgona kísérettel, hol pedig a capella adták elő műsorukat. Bár ez utóbbi teszi leginkább próbára az énekesek intonálási képességét, lehetetlen szavakba foglalni azt a hatást, amikor a hat kórus, majd kétszáz énekese Pálúr János orgona kíséretével egyszerre szólalt meg.
A történetnek azonban ezzel még nincs vége. Böszörményi ugyanis az alábbiakra tett ígéretet a tavaly megjelent CD füzetben:
„Szándékaim szerint a hangversenyt elvisszük Sárospatakra, Debrecenbe, Kecskemétre, Szentesre (ahol nagyapám volt a lelkész), Pápára és évente ismételve a határon túli legnagyobb református közösségekbe: Kolozsvárra, Újvidékre, Kassára, vagy Pozsonyba. Megfelelő hazai támogatás esetén az ottani bevételt teljes egészében a helyi református egyházközségnek ajánljuk fel.”
Noha a rendezvény a nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg, a tervezett körútra egyelőre nem futotta, azonban ismerve a koncertigazgató szilárd eltökéltségét, rendíthetetlen kitartását, csaknem biztosak lehetünk benne, hogy ígéretét előbb, vagy utóbb beváltja. Addig is marad a felejthetetlen élmény, majd a május körül megjelenő CD és kazetta, továbbá a készülődés a jövő évi református zenei fesztiválra, ahol a jelenlévők ismét úgy köszönthetik egymást: Áldás, békesség!

Szakács Gábor