Világtalan örökségünk

Jusson eszünkbe! - hirdeti magát az F&J trió - Fodor János ütős, Csepregi Géza basszusgitár és Jancsó Miklós billentyűs (az első nem azonos a riporterrel, a harmadik pedig nem azonos a neves rendezővel) - és egy olyan hattételes, 64 perces művet kínálnak nekünk, amelyet lehet meditációnak, érintés-terápia kíséretnek, szerelmi beteljesülések hátterének hallgatni, de önmagában is, amikor olyan hangulatban vagyunk, hogy meg tudjuk állítani, ha nem is az időt, de a belénk épített kronométert és a tettek helyett megpróbálunk valamit a gondolatok szintjéből is magunkévá tenni.
Például azt, hogy soha nem volt ilyen lehetőségünk arra, hogy egyszerre éljünk a legmodernebb korban, miközben kommunikálhatunk még élő, létező-lélegző őshagyományainkkal. Akkor, amikor már nemcsak a tárgyi-építészeti emlékek, tájegységek válhatnak a világörökség részeivé, hanem ősi táncok, legendák, varázslások is. Amikor az indián sámánok gyógyítási rítusainak, a marrákesi kígyóbűvölőknek, az afrikai tábortüzek mesemondóinak vagy a hindu bölcsek mantráinak lassan talán több becsülete lesz, mint az emberi hatalom, gőg, szemfényvesztés évezredek óta csodált kincseinek. Amikor néha csend kell, hogy saját belső hangjainkra is tudjunk figyelni, amikor felfedezzük, hogy saját belső ritmusaink hangosabbak minden dobgépnél, amikor a szeretet valóban fontosabb még a hitnél és a reménynél is.
Az F&J Trió Chapter One című lemeze ugyanabba a sorozatba tartozik, mint Philip Glass Kooyaniskatsija, vagy a Solaris Nostradamusa: a megfoghatatlan múlt génbankjába törtek be a modern tébolyok hackerei. Két "szélsőséges" zenei világ ütközik össze: az egyiknek gyökerét ma "világzenének" hívják, a másikat pedig elektronikusnak, technónak. Valahol mégis találkoznak, és megfognak.
A lemezt, amelynek borítóján egy háromszögben zöld "mindentlátó szem" csillan meg egy felborzolt madártollon (számítógépes jel és kelta szimbólum) a Periferic Records jelentette meg.

gluck