Vannak zenék, amelyek műfaja meghatározhatatlan, sőt előadóik kimondottan arra törekszenek, hogy minden stílushatárt lebontva engedjék szabadjára képzeletüket. Szándékuk a végtelen lehetőségek birodalmába repíti a hallgatót.
Ebben a fantáziaországban ezúttal a Kada játssza az idegenvezető szerepét, aki a jelen bemutatása mellett a birodalom egykoron élt nagyjairól sem feledkezik meg. És így teljes a kép. Erős gyökerek nélkül ugyanis a legvastagabb fatörzs sem képes ellenállni a viharoknak. Hogy a Kada zenészei a nagy elődök – Frank Zappa, Soft Machine – és a jelen óriásai – Robert Fripp, Bill Bruford – előtt szándékosan tisztelegve, vagy csupán a maguk belső érzelmi késztetése miatt kalandoznak a zene időtlen országútján, talán nem is lényeges. Csak az számít, ami a dupla CD-n hallható, ez pedig hol avantgárd, hol progresszív, hol klasszikus (Ravel Bolero-jának sajátos átirata), hol lüktető, keleties hangulatot áraszt magából.
Az általában 10 percet is meghaladó tételek ugyan megkapták saját megkülönböztető címüket, ezek azonban aligha rögzített szerkezetű kompozíciók, sokkal inkább a Banán Klub és a budapesti Hajógyári Sziget közegében megfogant, pillanatnyi inspirációk kibontása, közvetítése gitár, basszus, dobok és fúvósok segítségével a külvilág felé. Az improvizációk egyik pillanatban vibráló feszültséget, másutt végtelen nyugalmat árasztva fonják körbe a hallgatót, akin előbb utóbb egyfajta kötöttség nélküli lebegés érzet lesz úrrá, miközben teljesen megszűnik számára tér és az idő.

Szakács Gábor