A Kárpát-medencében és attól délre, a Balkán-félszigeten elterjedt tündérhitben a vilék, tündérek, sellők, szépasszonyok, hableányok lehetnek segítők, de ártók, sőt kifejezetten gonoszok is, tevékenységük száz szálon összefonódik az emberek cselekedeteivel. A tündérek folyópartokon, erdei tisztásokon táncolnak duda- vagy furulyazenére; a dudások tőlük kapják azt a TUDÁST, ami nélkül nem lehetnek jó muzsikusok. A dráva mentén el is törik a dudások bal kezének kisujját, hogy jó zenészekké váljanak. Egy 1893-as szófiai dalgyűjteményben találtam a fenti szöveget, ami azt mutatja, hogy a korabeli Bosko dudás-kavalosnak is volt kapcsolata a tündérekkel. Gézával egyetértésben valljuk, hogy ha ilyen zenét játszunk a táncházakban és mulatságokon, csak akkor lehet sikerünk, ha kapcsolatban maradunk korunk tündéreivel, szépasszonyaival, hiszen imádjuk ŐKET. Nekik ajánljuk elsősorban ezt a fergeteges, európai fülnek szokatlannak tűnő muzsikát.

Szabó Zoltán - bolgár duda, makedon duda, magyar duda, diple, dvojnice, furulya, moldvai kaval, basszprímtambura, klarinét, szoprán szaxofon, zurna
Orczi Géza - tapan, tarabuka, zura, bolgár tambura

Közreműködik:
Izsák Kati - ének
Juhász Katalin - ének
Mazura János - tuba
Csörsz Rumen István - koboz
Halász László - harmonika