A hatvannyolcas év igencsak eseménydús volt: az európai diákmozgalmak, az új gazdasági mechanizmus, a prágai tavasz, a csehszlovákiai bevonulás, merénylet Martin Luther King és Robert F. Kennedy ellen. George Harrison megírja a While My Guitar Gently Weeps-t, Stanley Kubrick leforgatja a 2001: Űrodüsszeiát, Illésék tarolnak a táncdalfesztiválon az Amikor én még kissrác voltam-mal. Mexikó olimpiát rendez, Richard Nixon győz az elnökválasztáson. Tavasszal lezuhan Jurij Gagarin, karácsonykor pedig az Apollo–8 megkerüli a Holdat.
Ám a mi történetünk szempontjából a legfontosabb mégiscsak az aquincumi nemzetközi ásatótábor volt, ahol Sebő Ferenc és Halmos Béla építészhallgatók alulmaradtak a külföldi diákokkal szemben: míg az esti tábortüzek mellett a lengyelek, szerbek, németek, bolgárok igen sok szép népdalt énekeltek, ők ketten mindössze néhány József Attila-vers megzenésítését tudták felmutatni. Valahogy le akarták mosni ezt a szégyenfoltot, és végső soron ez vezetett el – a népdaltanulástól a széki zene felderítésén át – a táncházmozgalomig. Sebő Ferenc első dalait 1968-ban írta. Idén hatvannyolc éves.

Sebő Ferenc – ének, tekerő, gitár
Barvich Iván – ének, tárogató, bolgár kaval, dvojnice, pánsíp, ír furulya, tamburacselló
Perger László – bolgár tambura, 12 húros gitár
Soós Réka – ének, hegedű
Tímár Sára – ének, ütőhangszerek

Közreműködik:
Király Tamás – nagybőgő

Válogatás a Sebő együttes Weöres Sándor verseire írott dalaiból a költő születésének 100-ik évfordulója alkalmából.

"A Karácsonynak ezer arca van. Ki hogy éli meg, kit milyen helyzetben talál, az bizony döntően befolyásolja a megjelenését, érzelmi töltetét. Milyen más gyerekkorunk csodavárós karácsonya, amelyet a család védő, óvó gondoskodása vesz körül. Aztán a régi hagyományban élő kis falvak ősi szokásrend által szabályozott áhítatos szertartás-sorozata, melyben a közösség önmaga létét, szeretetben való egységét is ünnepli. Milyen más arcát mutatja egy nagyvárosi közegben, ahol már az emberek nem is ismerik egymást és igyekeznek a lakásukba zárkózva ünnepelni, bár a történelem brutalitása néha oda is betolakszik. De mind-mind valahol mélyen közös vonásokat mutat egy lényeges dologban: az emberek igyekeznek az ünnepre a jobbik énjüket előbányászni. Vagy ha ez nem is sikerül, a megszületett Kisded ünneplése révén legalább testet ölt a jó utáni vágy, a jobb, együttérzőbb, szeretetteljesebb élet akarása.

Ezen a lemezen a dalok „játsszák” a Karácsony különböző hangulatait. Falusi kántálások mellé modern kori énekelt versek társulnak. 1972 karácsonyát – Kallós Zoltán kalauzolásával – az erdélyi Visában töltöttem, ahol az ünnep izgalmát még a felfedezés mámora is fokozta. Ekkor vettem fel a 10 éves Fodor Sándorka talpraesett kántálását. Karsai Zsiga bácsi két szép lőrincrévi éneke közül az egyiket saját, a másikat hagyományos dallammal idézem fel. József Attila idillikus betlehemi verse a városi ember nosztalgiáját idézi fel, Nagy László verssorai pedig az 50-es évek hangulatát, melyben nem véletlen párhuzam a heródesi vérfürdő emlegetése. Weöres Sándor karácsonyi verse a jézusi üzenet lényegét, az emberi szenvedés iránti együttérzés szívbemarkoló fájdalmát énekli. Soha nem volt még erre olyan nagy szükség, mint manapság." - Sebő Ferenc

Sebő Ferenc – gitár, ének
Barvich Iván – csellótambura, furlyák, tárogató, kaval
Perger László – bolgár tambura, prímtambura, gitár
Fodor Sándorka (10 éves)
Becze Gábor – nagybőgő
Halmos Béla – hegedű, ének
Nagy Albert – bőgő, ének
Lantos Iván – duda
Sebestyén Márta – ének
Orczi Géza – tapan
Nikola Parov – buzuki