(Wathay Ferenc) "Isztambuli rabsága éveiben csodálatos énekes könyvet írt (maga-rajzolta képekkel díszítvén), melynek anyagi fedezetét koldulásból biztosította.
A huszonnyolc ének között vannak históriák (III., X.), szerelmes és istenes énekek. Valamennyiből sugárzik az önzetlen hazaszeretet, és a mélységes Hit. A könyv végén olvasható hosszú, családtörténeti önéletrajza, és egy hiteles számvetés a korabeli török hadseregről. Gyér iskolázottsága és foglalkozása ellenére megszerzett korszerű műveltsége elgondolkodtató és példamutató.
Ezen a lemezen - "helyhiány" miatt - csak 16 ének hallható. Egy részüknek ismert a dallama, a többihez - a XVI-XVII. század szokásához híven - magam választottam korabeli dallamokat." - Kátai Zoltán

1. I. ének: Fényes dicsőségben lakozó szent Isten...
2. III. ének: Székesfejérvár veszéséről való história
3. IV. ének: Vég és kezdet nélkül levő Isten krisztus...
4. V. ének: Fordétsd már, Istenem, szent szömeidet reám...
5. VI. ének: Uram, ha könyörülsz rajtam...
6. VII. ének: Oh, keserves lölköm, miért így siránkozol...
7. VIII. ének: Vérben béborult szívem, miért háborgatsz...
8. IX. ének: Ázsiának földe, eluntalak nézni, Európábúl szömlélni...
9. X. ének: Szinán és Ibrahim bassa idejében lett tatár rablásról...
10. XII. ének: Lássuk, nyomorultak, mit mond Jézus Siránk...
11. XIV. ének: Csalárd ezerhatszáz s véled más két számzás...
12. XVI. ének: Áldott filemile, ily nagy énekelve, hogyhogy jutál mast ide?...
13. XXIV. ének: Mely a magyar nemzetségnek... állapatját traktálja
14. XXV. ének: Isten áldotta, oh, szép kikelet...
15. XXVI. ének: Egy kietlenben minap jártomban...
16. XXVIII. ének: Gyötrelme lölkömnek, siralma szömömnek...