A Rozsdamaró zenekar bemutatkozó lemeze főleg Erdélyből származó muzskát tartalmaz, egy olyan tájegység zenéjét, ahol románok, magyarok és sok más népcsoport él együtt. Többnyire magyar dallamok hallhatók, bár igaz, hogy gyarkran nem választható el egyértelműen az adott táj magyar és román zenéje. A Rozsdamaró olyan fiatalokból álló zenekar, akik határon túli területeinkről gyűjtik a zenét és ismert vagy ismeretlen adatközlőktől tanulják a dallamokat, dalokat és az előadás módját. Céljuk és munkájuk értelme az, hogy a táncházak ma is éljenek és még hosszú ideig fennmaradjanak, valamint az, hogy eleink népzenéje eljusson a ma emberéhez és fennmaradjon a következő generációk számára is.
Mit is jelent a táncház vagy egyszerűen a tánc a Rozsdamaró zenekar olvasatában: „Mulatság, joc. Elemi szórakozási forma, amit itt Közép-Európában mára sokan elfelejtettek, s néhányan újra megtaláltak. Közösségi esemény – a szónak szánk íze szerint való értelmében. A régi falusi embernek nem volt más választása, mint hogy minden napját, óráját közösségben töltse. A szórakozás akkoriban nem holmi szórakoztatóipari termékek fogyasztását jelentette, hanem egy közösség tagjainak szabott rend szerinti interakcióját, egymásra-figyelését. (…) Ilyesféle közösségekben – Erdély elzárt vidékein – formálódtak évszázadokon keresztül azok a kedves dallamaink, amelyeket most e lemez formájában próbálunk újabb hallgatókhoz eljuttatni. Mint már oly sok este, most is, ezzel is megpróbáljuk életre kelteni, új örömmé suvickolni a régi gyűjtések, a „rozsdásodó” mágnesszalagok muzsikáját – továbbgondolni a régiek, a holtak ránk maradt gondolatait.”

Lipták Dániel - hegedű
Nagy Gábor - kontra
Horváth Ádám - bőgő

Közreműködik:
Polgár Lilla - ének
Fábri Géza - koboz
Barcza Zsolt - harmonika
Pribojszki Ferenc - cimbalom