A DVD felvételei a zenekar 10 éves jubileumi, Karácsonyi koncertjén készültek az Újpesti Művelődési Házban.

Cseresznyés Szilamér
Cseresznyés Cecília
Tókos Imre
Máté Melinda
Karácson Zsolt
Pakot István
Melkuhn Róbert

Az együttes harmadik albuma velejéig erdélyi magyar etno-rock lemez. A többszólamú ének, a népi fúvós instrumentumok, a gitárok, a hegedű, az ütős és billentyűs hangszerek varázslatos zenei világot tárnak a hallgató elé. Fájdalmasan szép székely, csángó és erdélyi magyar gyökerű dallamok csendülnek fel a nemzetközi zenei nyelv, a rock nyújtotta pompás keretek közt.

"A székely ember tekintete mindent elárul, bár szeretné titkolni. Egy szemhunyorítás és tudod láthatatlan röntgensugarakkal vagy átvilágítva. A székely nem akarja, hogy észre vedd, mert a cserzett férfiarcok és a csalafinta, mosolygós lányszemek zárkózottak, nehezen nyílnak meg. Nehéz közel férkőzni a lelkekhez. A zene, a zenészsors mégis más, mert ki kell magad adni, el kell mondani bánatod, örömöd egy-egy motívumba rejtve, egy-egy költői mondatba elbújtatva. Felmész a színpadra muzsikálni, esőben, hóban, kánikulában zötykölődsz a zenekari buszban. Oda kell érni valahová, ahol várnak. Ahol várnak a hegedű hangjára, az énekekre, a gondolatokra, a dobok dübörgésére, a gitárok fájdalmas jaj-szavaira. Mert mindenkinek tudnia kell kicsoda, honnan való, mert tudnod kell, hogyan állhatsz végső bírád elé. A TransylMania megtalálta a kulcsot, zenéjében és dalszövegeiben, az évről-évre tisztább és kiforrottabb hangzásvilágban. Harmadik albumuk mellett bábáskodhattam a magam szerény módján, mert volt egyszer egy kézszorítás és az egy életre szólt. Mert nekem is meg kellett tapasztalnom, nekem is meg kellett tudnom ki vagyok én. Kellett hozzá az egykori kézszorítás, kellettek hozzá az együtt töltött csodálatos hangversenyek és tragikus pillanatok. A TransylMania jó úton jár, talált egy keskeny, ám helyes irányba vezető ösvényt a világ végletesen összekuszálódott hatalmas zenei erdejében. Öröm hallgatni az albumot, mert tele van biztos utat, irányt jelző táblákkal. Minden dal egy-egy újabb kézszorítás, egy-egy zenei csemege, egy-egy ölelés, hogy tudd meg ki vagy. De tudnod kell azt is a világ ma másról szól: globalizációról, erőszakolt egyformaságról, s néhány zenész küzdelméről a megmaradásért, a nyelvünkért, a szétszakított hazánkért, egy megcsonkított nemzetért. Ez Neked is tudnod kell, ki ezt az albumot meghallgatod, tudnod kell: összetartozunk. Mert nekem is tudnom kell rossz éjszakáimon, fáradt hajnalokon, hogy vannak szárnyaló lelkek, akik azt súgják zenében és versekben, hogy ne add fel. Csendes nyugalommal, határozott kiállással, a végtelenség biztos tudatával. Erről szól a zenekar új zenealbuma. Hallgassátok és gondolkozzatok!"
Koltay Gergely

Cseresznyés Szilamér – basszusgitár, ének
Cseresznyés Emília - vokál
Szélyes Margit - ének
Tókos Imre - gitár
Melkuhn Robert – fúvós hangszerek
Gáspár Csaba - hegedű
Hompoth Arthur – dob

„A TransylMania zenekar 2002 júniusában alakult a székelyföldi Baróton, hihetetlenül karakteresen megfogalmazott céllal. Az együttes nem kevesebbre törekszik, mint hogy dalaival hozzájáruljon a magyar kultúra írott és énekelt hagyatékának ápolásához, megőrzéséhez, erősítvén az erdélyi magyar fiatalok nemzettudatát. A héttagú formáció saját szerzeményeivel és mesterien átformált népdalokkal az otthonmaradásra, a szülőföld megbecsülésére és a helyi közösségek megerősítésére buzdít."

Cseresznyés Szilamér – basszusgitár, ének
Hompoth Arthur – dob
Ségercz Ferenc - fúvós hangszerek
Szélyes Margit - ének
Orbán Ferenc - hegedű
Cseresznyés Emília - vokál
Tókos Imre - gitár

Erdély kincseket rejt. Féltőn takargatja, óvja az önmagát pusztító világ elől. Ha ott jársz, nyitott szívvel önti eléd titkait. A székely ember adni szeret, s nem nézi mit kap cserébe. Adja mindenét, őszintén, becsülettel. Zavarba ejt egyenes gondolkodásával, beszédével. Szeretni akar tekintetével, kalácsával, hajnali pálinkájával. Tiszteletet követel magának, egyenes gerinccel áll a világban, mint a fenyők a Hargitán – „ahol a kemény kövek, élő szívként fájnak”.
Hihetetlen találkozás volt, 2002. Szilveszter éjszakáján a Duna Televízióban. A Kormorán hangversenyére várt és a képernyőkön feltűnt egy zenekar Székelyföldről. Hullott a hó, de a muzsika, a metsző hideg ellenére mosolyt, jókedvet varázsolt az emberek arcára. Akkor ismerkedtem meg a TransylManiával.
Nem tudhattam kik ők, miért kezdték játszani a Kormorán dalokat. Nem tudhattam, hogy életre szóló élmények következnek majd, életre szóló barátság veszi kezdetét: ott, abban a pillanatban. Következett egy erdélyi közös hangversenykörút, s az együtt töltött idő meggyőzött mindannyiunkat, a végeken hős, székely katonái vannak a magyar kultúrának. A TransylMania nehéz utat választott. Talán a legnehezebbet. A nemzetközi zenei nyelv
a rock elemeit párosítja a magyar népzenével, a magyar költészettel. E zenealbum bizonyítja, sikerült. Különleges érzékenységgel és zenei tehetséggel alakítottak ki egy csak rájuk jellemző zenei stílust, nyelvezetet. A dalokat hallgatva magam előtt látom a hegyeket, a kicsiny falvakat, érzem a tiszta, erdélyi levegőt, Isten ujjának érintését. Hallom az égig érő fenyők rejtélyes szóváltásait, elképzelem a kacagó székely lányokat,
s a csalafinta férfiak minden furfangját.
A TransylMania muzsikája: a lélek csókja.
/Koltay Gergely - KORMORÁN/

Bogyor Attila - ének, gitár
Bogyor Gábor - billentyűs hangszerek
Cseresznyés Emília - ének
Cseresznyés Szilamér - basszusgitár, ének
Kátai Jocó - dobok
Ségercz Ferenc - fúvós hangszerek
Szélyes Margit - ének
Tókos Imre - gitár, ének

Közreműködik:
Gáspár Álmos (Kormorán) - hegedű
Koltay Gergely (Kormorán) - töröksíp
Szabó Miklós (Kormorán) - gitár
Szűts István (Kormorán) - billentyűs hangszerek
Gál László - vers