"A Söndörgő új felvétele meglepetést jelent azoknak, akik jól ismerik e fiatal – bár immár tizenöt éves! – együttes repertoárját. Akik az izgalmas, aszimmetrikus metrikát, rafinált ritmikát társítják joggal ehhez a zenei világhoz, azaz a szerb népzene legérdekesebb rétegét. Ezt a felvételt azonban nem a ritmus uralja – noha táncra serkent jó néhány szám – hanem a dallam és a hangszín. A dallam, amely fűszeres, egzotikus: kromatikus lépésekkel, motívumokkal telített. Kromatikus népzenei stílus… Van ilyen? Van. „Very rare in folkmusic” – írta Bartók a Harvard Egyetem felkérésére készülő előadássorozatának vázlatai között, 1942-43 fordulóján. Ő maga az arab népzene mellett a dalmáciai népzenében találkozott ezzel a stílussal, de ez utóbbit csak felvételekről, amerikai emigrációja idején ismerte meg.

A Söndörgő Együttes repertoárjának új fejezetét hallgatva meggyőződhetünk arról, hogy nem is annyira ritka a népzenében a kromatikus dallamrajz. E felvétel tanúsága szerint a szerb, cigány, sokác, macedon zenében is jelen van, magukban a dallamokban és díszítéseikben egyaránt. A zenei felfedezés izgalma mellett ez adja a válogatás keserédes alaphangulatát is. Összeszorul a szív és kitárul. Hol a borgőzős kocsmában, hol a csillagos, szabad ég alatt érezzük magunkat, különösen a sajátos, cigányos, füstös, rekedt, vagy éppen trombitahangként szárnyaló vokális darabokban. Mindehhez jó kontrasztot, át- és levezetést jelentenek a tamburás közzenék: szinte valószínűtlenül lebegő táncok és vonulások – távolról emlékeztetve Fellini ifjúkori megrázó filmjeinek körtáncban feloldódó, enigmatikus befejezéseire.

Ezt a felvételt érdemes egyben meghallgatni – nem számonként. Ennek története, üzenete, felépítése van. Becses dokumentuma egy fizikai értelemben is meglepően közeli népzenei világ boldog szigetének." - Prof. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Buzás Attila - tamburabőgő, ének
Eredics Benjámin - brácstambura, trombita
Eredics Salamon - harmonika, furulya, basszprímtambura
Eredics Áron - prímtambura, csellótambura, derbuka, tapan, ének
Eredics Dávid - prímtambura II., basszprímtambura, kaval, klarinét, szaxofon, ének

Közreműködik:
Tompos Kátya - ének (3, 13)
Kovács Antal - ének (6, 9)
Versendi Kovács József - prímtambura (3, 5, 6, 8, 9, 12)

„Őrzik a tüzet rendületlenül, pedig nem fenyegeti őket büntetés; több mint két-száz esztendeje. Egy olyan hazában, amely befogadta őket, ezer évnél régibb szavaikkal, dalaikkal, hitükkel, aranyokban csillogó templomaikkal. A legifjabbak is tudják a titkot, s a jávorfa hangjával és lángjával felgyorsítják ereimben a vér áramlását. Pomáz és Szentendre lankáin a Pilis öleli és védi a távoli Balkán szerb és makedón lüktetését, a férfiak örömét, a szerelmes lányok és aggódó, gyászoló asszonyok bánatát, a dudák, tamburák, furulyák, pásztorsípok, harci dobolások hangját. Tíz éve álltak össze a legfiatalabbak, még szinte gyerekek, dübörögték a kólót, s hangszereket vettek a kezükbe; az apák állítgatták kezüket, igazították ajkukhoz a fúvókákat, tanították a dalok gazdag hajlítgatásait, szövegeit. Éppen úgy, mint a nagyapák, ősapák. Az újszülöttet Söndörgőnek keresztelték, a névadó apa a Vujicsics Együttes. A fiúk megtanultak mindent, széttekintettek a világban, odafordultak az őket elbocsátó, vagy éppen elüldöző őshazához, felfrissítették és még magasabbra lobbantották a tüzet. Boldog vagyok, ha hallgathatom ezt a csikó-csapatot, az öröm és a fájdalom könnycseppjeit csak nehezen tudom elrejteni. Hiszem, hogy mindenki így lesz vele, ha elindul a korong forgása, a lemez-kóló.” - Petrovics Emil

Tíz év telt el azóta, hogy az első hangot megpendítettük, ezért eddigi munkánk összefoglalása, mérföldköve ez a lemez.
Hagyományos közösségek életében a népzene arra szolgált, hogy az emberek egymásnak üzenjenek vele. Évszázadokon keresztül ezt minden nemzedék megtanulta és használta. Mára már nem meghatározó része a kommunikációnak, de alkalmas arra, hogy segítségével saját érzéseinket fogalmazzuk meg, akár koncertpódiumon vagy hangfelvételen.
A címadó dal az Oj Javore – jávorfa -, a szláv néphagyományban mágikus erejű szimbólum.
A mi „Jávorfánk” gyökerei évszázados hagyományokig nyúlnak, hirdetve a népzene jelenlétét, erejét és egyetemességét. Ezért kerültek az albumra Bartók Béla bánáti szerb, Vujicsics Tihamér pomázi gyűjtései, valamint budakalászi, tököli, és mohácsi dallamok mellé, olyan balkáni rokon-dallamok, amelyek már egy újabb kor jegyeit viselik, azonban eredetük archaikus népzene.
Sokan a népművészetet egy letűnt kor nyelvezetének tartják, és valamiféle nosztalgikus érzésekhez kötik, ha valaki ezen a nyelven szólal meg manapság, pedig a dal és a tánc amellett, hogy a hagyományos kultúrához tartozik, az anyanyelvi kultúrának is része. Ezért ma is korszerű, és a minket követő nemzedékeknek is az önkifejezés természetes formáját kínálja. Boldogok vagyunk, hogy ennek a folyamatnak részesei lehetünk.

Búzás Attila - tamburabőgő, bőgő, litarka, ének
Eredics Áron - prímtambura, basszprímtambura, csellótambura, tarabuka, ének
Eredics Benjamin - brácsatambura, karaduzen, ének
Eredics Dávid - klarinét, furulya, szaxofon, prímtambura, basszprímtambura, ének
Eredics Salamon - furulya, harmonika, basszprímtambura
Wertetics Szlobodan - harmonika, csellótambura, ének

Közreműködik:
Sebestyén Márta - ének
Pál István (Szalonna) - hegedű

Ahogy Vujicsics Tihamér bátorította a nevét viselő együttes munkáját, úgy támaszkodhat a Söndörgő együttes is a mesterüknek tekintett zenekar tapasztalataira. Mindannyiunk számára öröm, mikor a tanítványban folytatásra talál az elődök tudása.
Eredics Gábor - Vujicsics

A délszláv népzenei hagyományok, népi szokások tisztelete, nehézsége és szépsége hallatszik a dalokban. Ők viszik tovább, éltetik a hagyományokat, mindazt, ami évszázadok alatt felgyülemlett. Fiatalságuknál fogva vidámak, szertelenek, de zenei és hangszeres tudásuk minden hallgatójukat lenyűgözi és komolyságra inti. A Magyar Rádió Rt. által 2000-ben is megrendezett népzenei versenyt nagy biztonsággal és fölénnyel nyerték meg. Nagy népzenekutatók - Bartók Béla, Vujicsics Tihamér - gyűjtéseit, és a ma még fellelhető szerb és horvát népzenét tanulmányozzák. Hangzásuk a tamburazenekari hagyományokra épül. Alkalmanként megszólal a harmónika, a furulya, a klarinét, valamint a balkán népzennéjének jellegzetes hangszerei, a kaval, a gajde, a tarabuka, a tapan, a litárka.
Példát vettek és példát adnak arról, hogy egy-egy térség zenei kultúráját egységesen, de a külömbözőségek megtartásával kell kezelni.

Eredics Dávid - klarinét, furulya, kaval, gajde, prímtambura, brácsatambura
Buzás Attila - basszprímtambura, brácsatambura, litárka, ének
Eredics Áron - Prímtambura, csellótambura, basszprímtambura, tarabuka, ének
Szlobodán Wertetics - harmonika, csellótambura, tapan, ének
Bokros György - bőgő, litárka, ének

Jovan Belos - ének