A reformáció idején döbbenetes erővel tört fel nemzetünk alkotó energiája, amely a szó szoros
értelmében kivirágozta templomainkat és megtöltötte azokat szebbnél szebb énekekkel. Ezek az alkotások a népművészetben gyökereztek, valahol az ôsidôkben, de születésük pillanatában kifejezetten kortárs mûvek voltak! Egyetemességük éppen abban rejlik, hogy a sok évszázados – évezredes –, népünk lelkében érlelt motívumok formálták ôket. Kortárs zene volt tehát születése pillanatában, és az is kell maradjon napjainkban is, mert ebben tud megmutatkozni igazán a hit ereje. „A zene Isten ajándéka, ha pedig az, akkor az Ô dicsôségére kell vele élnünk.” (Kálvin János)
Éppen az a szándék alakíttatta meg velünk Quintetünket 2002-ben, hogy felhívjuk a figyelmet a protestáns (elsôsorban magyar dallamú és szövegû református) egyházi énekekre, a bennük rejlô szépségre, a szövegek el nem évülô tartalmára. Kompozícióinkkal nem a gyülekezeti éneklést kívánjuk megújítani, de legfôbb szándékunk, hogy régi-régi énekeinkben ne az avíttat, ósdit lássa a XXI. század embere, hanem éppen a folyamatosan változásra képes kincset. Olyan zenei szövetet hoztunk létre amely a jazz és a népzene egyfajta ötvözete de igyekeztünk mindezt alárendelni az eredeti dallamnak és szövegnek. Ez alatt mi nem azt értjük, hogy csak vallásos tárgyú lehet egy zenemû, de olyannak kellene lennie, ami a „fantáziát nem égeti, hanem táplálja, nem lenyûgözi, hanem felszabadítja a magasba és nyugtató, hűs érintésére a lélek legnemesebb erôforrásai fakadnak fel.” (Makkai Sándor)
Nagy János

Kóta Judit – ének
Szerényi Béla – tekerőlant
Nagy János – zongora
Horváth Balázs – nagybőgő
Szendőfi Péter – dob