"Hál' Istennek dolgoznak, muzsikálnak, s reménykednek a fiúk. A magyar zene tán mégsem vész el az időben - ha fújja a modern időknek kedvenc hangszere is, a szaxofon. Hát fújja csak, bele a Napba, s bele az Éjszakába. Mindennel és semmivel sem törődve. S kísérgessék ricsajok, frászok, effektek: tündérek és koboldok. Érdemes énekelni és fújni - és sokat, de sokat foglalkozni vele, hogy (amint e lemezen is halljuk) megnyíljon újra ez a múltak televényén öleletlen hagyott zengés. Sokat, s még többet és még szeretőbb tapintattal foglalkozni vele, mert bizony akkor, csak akkor szakad fel, tárul meg újra ez a tágas és gyöngéd, erős és finom, egykedvűen és izzóan rejtezkedő magház - a pusztai ős zene. Hogy ismét gyümölcsöt adva, kellő örömét lelje az időben" - Szabados György
Burányi Béla Pöcök - szoprán- és baritonszaxofon
Benkő Róbert - bőgő
Sárvári Kovács Zsolt - dob
Közreműködik:
Bognár Szilvia - ének
1. | Fecske | 2. | Kopjafák | 3. | Firka | 4. | Jelek | 5. | Csillagtalan sötét éjjel - magyarszováti népdal |
|