A "tolnai" Sárköz Szekszárdtól délkeletre elhelyezkedő öt község: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény, Sárpilis néprajzi összefoglaló neve. A gazdag kultúrájú, jómódú tájegység a török hódoltság előtt a mainál jóval nagyobb területet jelentett, de népessége a hadjárások alatt megritkult, s a német betelepítések folytán csak ez az öt falu őrizte meg egységes kultúráját. Öntudatuk meghatározó eleme a református vallás, így a Bátán élő katolikusokat nem is tartják tősgyökeres sárközieknek. A török és kuruc háborúk pusztításai után nagyarányú szántóföldi termelést folytató, jómódra szert tevő községek élete a birtokviszonyok megmerevedése miatt befelé fordulóvá vált, jóllehet a legutóbbi időkig fennmaradt a baranyai, azonos történeti hátterű református falvakkal való házassági kapcsolatok hagyománya (leányvásárok). Gazdag népművészetük, szokáshagyományuk, táncéletük már a 19. században felhívta magára a népélettel foglalkozók figyelmét. Díszes népviseletük és gazdag folklórjuk máig az egyik legismertebb magyar népcsoporttá teszi őket. Sárköz színes, sokrétű, a régi és újabb jegyek szintézisét ötvöző és balkáni hatásokat is őrző tánckultúrája a nyugati, vagy dunai táncdialektus kelet-dunántúli aldialektusának sajátos színfoltja. Itt él a legfejlettebb magyar karikázó típus, a régi stílusú ugróstáncaink fejlettebb motívumkincsű, de kevésbé improvizatív típusa. Az eszközös pásztortáncok emlékei már elhalványultak, viszont feltűnik a Dél-Dunántúlon ritka, új stílusú, tánckezdő verbunk. A magyar nyelvterület nyugati felének leggazdagabb formakincsű friss csárdásai is itt ének, s gazdag lakodalmi tánckészlettel találkozhatunk.

Méta zenekar:
Salamon Beáta - hegedű, ének
Gera Attila - klarinét
Nagy Zsolt - brácsa
Porteleki Zoltán - cimbalom
Mohácsy Albert - nagybőgő
Németh Ferenc - ének