A bolgár népzene sajátos ötvözete az európai és ázsiai zenei hagyományoknak. Fellelhető benne illír, görög, trák, bizánci és török hatás. A Balkán összeköti Európát és Ázsiát, így természetes, hogy mindkét világ kultúrája termékenyítően hatott és hat rá.
Az 500 évig tartó török uralom, mely nem engedte, hogy az országnak saját értelmisége és kulturális vezető rétege legyen, ösztönzően hatott a népzenére. A zene, az ének és a tánc volt az összekötő erő, vigasz a nehéz időkben. Mindegyiknek fontos helye és szerepe volt a mindennapi életben.
Az énekek egy része különböző ünnepekhez, társadalmi eseményekhez kötődött, más részük a mezőn vagy a fonóban együtt végzett munkát segítette. Voltak táncdallamok, köztük olyanok, amelyekre akár egy egész órán keresztül táncoltak. Az asztali nótákra mulatságok, eljegyzések, keresztelők és hasonló alkalmak idején zendítettek rá – a jó énekes mindig megbecsült vendég volt ilyen alkalmakkor.
Jellegzetes hangszerek a kecskebőr duda, a hosszú hétlyukú kaval, a tambura, a duduk avagy a magashangú furulya, a balkán hegedűje, azaz a gadulka, a zurna vagy töröksíp, a nagy kétfenekű dob avagy tapan és a kisdob avagy tarambuka.
Ezen az albumon a gazdag bolgár zenei hagyomány egy szeletét mutatjuk be, elsősorban a Dél-Nyugat Bulgáriából származó többszólamú dalok segítségével.
Bognár Szilvia - ének
Farkas Tünde - ének
Izsák Katalin - ének
Szluka Judit - ének
Búzás Attila - tambura
Németh György - kaval, duda
Orczy Géza - tambura, tapan, mélytambura, darabuka