A zenekar kulcsemberei - énekes, gitáros - posztjain egy tucatnyi muzsikus teljesítette feladatát. Noha ennek következtében rendkívül sokoldalú a zenei anyag. Maradandó dalok - csaknem az egész albumot Manfred írta - most is akadnak, mint a Lies, On The Run és egyéb újabb Bruce Springsteen szám, a For You. A tipikus MMEB jelleget egyedül a mini moog jelzi, igaz ez sem kevés.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek, ének
John Lingwood – dobok
Pat King – basszusgitár
Mick Rogers – gitár
Steve Waller – gitár, ének
Chris Thompson – ének

Közreműködik:
Trevor Rabin – gitár
Robbie McIntosh – gitár
Geoff Whitehorn – gitár
Barbara Thompson – szaxofon
Dyan Birch – ének
Willy Finlayson – ének
Peter Marsh – ének
Carol Stocker – vokál

Az előző két év jazz irányvonalához képest úgy zenei, mint felállás tekintetében alapvetően változott meg az arculat. A főnök védjegye, a mini moog, mellett Mick Rodgers énekes adta meg az alaphangot, miközben az eddig elvont előadás helyett a pop/rock olyan minőségi színvonalát teremtették meg, amely azóta is a műfaj mércéje. A Randy Newman szerezte Living Without You a korábbi Manfred Mann pop klasszikusaival is felveszi a versenyt, míg a Tribute gitárhangszíne enyhén Pink Floyd jelleget kölcsönöz.

Manfred Mann – orgona, szintetizátor, ének
Mick Rogers – gitár, ének
Colin Pattenden – basszusgitár
Chris Slade – dobok

Nehéz elfogultság nélkül jellemezni ezt a koncertlemezt, hiszen úgy tálalja a mintegy tizenöt évvel korábbi korszakok hangulatát, mintha meg sem történt volna az időközi, óriási zenei kitérő. Ezek a dalok - Martha's Madman, For You, You Angel You - az évek során semmit sem vesztettek zsenialitásukból, a rocktörténelem örökepizódjai maradtak. A ráadás CD pikantériája, hogy az egyes felvételeket két élő változatban is bemutatja, amelyeken Chris Thompson mellett Noel McCalla és Mick Rodgers is éneklési lehetőséget kap. Szenzációs koncertanyag.

Manfred Mann - billentyűs hangszerek, ének
Mick Rogers - gitár, ének
John Trotter - dobok
Steve Kinch - basszusgitár, vokál
Noel McCalla - ének
Chris Thompson - gitár, ének

1986-1996-ig a Manfred Mann's Earth Band szüneteltette tevékenységét, így a zenekar visszatérésének tekinthető a Soft Vengeance. Az albumot - a Manfred Mann, Chris Thompson, Noel McCalla, Clive Bunker, David Farmer, Steve Kinch, Mick Rodgers - felállás készítette, amely felhagyott a kísérletezéssel és a klasszikus vonalat viszi tovább. A felvételek során számos vendégmuzsikussal dolgoztak együtt (pl. Clem Clempson), a dalok jelentős része pedig - a hagyományokhoz híven - feldolgozás: Rolling Stones (Play With Fire), Bob Dylan (Shelter From The Storm), Mark Spiro (Tumbling Ball)...

Manfred Mann - billentyűs hangszerek
Mick Rogers - gitár
Dave Farmer - dobok
Clive Bunker - dobok
Steve Kinch - basszusgitár
Chris Thompson - ének
Noel McCalla - ének

Közreműködik:
Russell Hoban - beszéd
Richard Marcangelo - dobok
Richard James Burgess - dobok
Gavin Harrison - dobok
Andy Pask - basszusgitár
Tony Patler - basszusgitár
Gary Farmer - gitár
Clem Clempson - gitár
Mitch Dalton - gitár
Tony Patler - gitár
Gary Sanctuary - Wurlitzer elektromos zongora
Linda Taylor - vokál
Maggie Ryder - vokál
Carol Kenyon - vokál
Janice Hoyte - vokál
Diane Byrch - vokál
Stevie Lange - vokál

A nagy váltás ideje, amikor Manfred megcélozta a world music világát. Első ízben fordult egy teljes album erejéig az amerikai indiánok zenéjéhez, amelyet úgy a témaválasztásban, mint a - Kiowa, Medicine Song, Wounded Knee -, mint a számok hangulatában keltett életre. Ugyancsak első ízben bukkan fel az énekesi poszton Noel McCalla sé játszikmeghatározó szerepet ezen a szinte meditatív jellegű albumon. Barbara Thompsont - szaxofon - kivéve a világ számára ismeretlen dél-afrikai zenészekkel készült MMEB csúcskorszaka óta legmegkapóbb, ám sajnálatos módon elsikkadt lemez.

Manfred Mann - billentyűs hangszerek
Noel McCalla - ének
Barbara Thompson - szaxofon
Peter Sklair - basszusgitár
Ian Hermann - dobok, ütőhangszerek

Smiler Makana - afrikai hangszerek
Kelly Petlane - furulya
Doren Thobeki - vokál
Walter Sanza - vokál
Chief Dawethi - vokál

Három énekessel - Mick Rodgers, Denny Newman és Maggie Ryder - készített zeneanyag, amelyből bizonyos mértékig az egységes elképzelés hiányzik. Útkeresés. A 13 évvel korábban készült Joybringer ezúttal karibi diszkó jelleget ölt, másutt a jazz - főleg fender zongora hangszíne és a szaxofon - uralja a terepet. Belekóstol a Police korszakos Sting énekstílusába, megint másutt a Beatles féle Penny Lane trombitás hangulata jelentkezik. Teljes eltávolodás a Manfred-től megszokott világtól, egyedül Rodgers szerzeménye, a himnikus Rivers Run Dry jelzi az egykori, egyedülálló vonalat.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek, trombita
Mick Rogers – gitár, ének
John Lingwood – dobok

Közreműködik:
Maggie Ryder – ének
Denny Newman – ének, basszusgitár
Frank Mead – szaxofon
Anthony Moore – programok
Byron Bird – trombita
Guy Barker – trombita
Mark Feltham – basszusgitár
Durban Betancourt – basszusgitár
Andy Pask – basszusgitár
Linda Taylor – ének
Tommy Willis – gitár
Chris Batchelor – trombita

1983 IV. 6/7-én az azóta leégett Budapest Sportcsarnokban adott koncertekből összeállított szenzációs megszólalású és hangulatú élő zeneanyag. Noha készült egy londoni változat is végül a budapesti mellett döntöttek. Kiegyensúlyozott, hangszereknek egyenlő lehetőségeket biztosító műsor, amelyben a főszerepet a három B. Springsteen dal - Spirits In The Night, For You, Blinded By Light - játssza. Bónuszként még három, az adott koncerten elhangzott szerzemény - közte a borítóról lemaradt Brothers And Sisters Of Africa - szolgálja a teljességet. Minden idők egyik leghatásosabb élő lemeze.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek, szintetizátor, ének
John Lingwood – dobok
Steve Waller – gitár, ének
Chris Thompson – ének, gitár
Matt Irving – basszusgitár, ének

A lemez készítésének időpontjában a MMEB lényegében csupán egy project. Manfred mellett a többiek saját ügyeiket intézik és csak ráérő idejüket szentelik a főnöknek. Ezúttal is számos énekes működik közre, közöttük első ízben egy hölgy, Shona Laing is jelentős szerepet kapott szólistaként. A két feldolgozás, a Demolition Man (Police) és a Redemption Song (Bob Marley) került be a köztudatba, míg a több tételes Afriva Suite színesbőrű kórussal egészült ki. Az album inkább ethno jellege, mint zeneisége miatt érdekes, és ebben a minőségben aratott kritikai elismerést.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek
John Lingwood – dobok, ütőhangszerek
Steve Waller – ének, gitár
Chris Thompson – ének
Matt Irving – basszusgitár
Shona Laing – ének
Trevor Rabin – gitár

A Watch (a szenzációs The Roaring Silence után került kiadásra) tovább viszi a két évvel korábbi kiadvány vonalát, noha jóval populárisabb. Az eredetileg 1978-ban megjelent albumon találjuk bonuszként többek között a Davy's On The Road Again-nek ill. Bob Dylan szerzeményének a The Might Quinn-nek koncertvátozatát. Kétségkívül a Watch is egy progresszív rock klasszikus (The Roaring Silence-szel és a Solar Fire-rel együtt), amelyről nem hiányoznak a nagyszerű dallamokkal váltakozó hangszeres improvizációk.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek, vokál
Chris Slade – dobok, ütőhangszerek
Pat King – basszusgitár, vokál
Dave Flett – gitár, akusztikus gitár
Chris Hamlet Thompson – vokál, gitár

Közreműködik:
Doreen Chanter – vokál
Irene Chanter – vokál
Stevie Lange – vokál
Victy Silva – vokál
Kim Goddy – vokál

Az MMEB első korszakának másik csúcspontja. A leghardrockosabb megszólalás - pl. Countdown gitár-szinti felelgetése - párosul a szenzációs énekdallamokkal, ugyanakkor a Chapter Three periódus után első ízben ismét felbukkan a jazz (Crossfade). Ez a kitérő jelzi, hogy elsősorban Mick Rodgers részéről váltás várható (ki is lépett a zenekarból). Az album két befutója a Bruce Springsteen kompozíció - Spirit In The Night - és Joan Armatrading lírája, a Visionary Mountains. A bónusok között található Dylan szerzeménye, a Quit Your Low Down Ways.

Manfred Mann – orgona, szintetizátor
Mick Rogers – gitár, ének
Chris Slade – dobok, ütőhangszerek
Colin Pattenden – basszusgitár

Közreműködik:
Ruby James, Doreen Chanter, Martha Smith – vokál
David Millman – brácsa
Chris Warren-Green – hegedű
Nigel Warren-Green – cselló
Graham Elliott – cselló
David Boswell-Brown – cselló

Mindig hálátlan feladat egy mesterművet követően új produkcióval jelentkezni. A MMEB talán éppen ezért meg sem kísérelte, hanem visszatért a korábbi, egymással nem összefüggő dalok bemutatásához. A Give Me The Good Earth kivételével szakított az ugyanazon számon belüli szinti-gitár felelgetéssel is és inkább külön-külön tételben adott lehetőséget az improvizációs ötletek kifejezésére. A lemez értékét ezek a variációk adják, mellettük örök érték az Earth Hamn és az állandó koncertprogramba bekerült felejthetetlen, lírai Be Not Too Hard.

Manfred Mann – billentyűs hangszerek
Mick Rogers – gitár, ének
Chris Slade – dobok
Colin Pattenden – basszusgitár

Több szempontból is meghatározó lemez. Egyfelől az első olyan stúdióművelet, amelyen sikerült életre kelteni a zenekar koncert megszólalását, hangulatát, másrészt a hét- tíz perces kompozíciókban megjelenik az a fokozatosan erősödő, főleg mini moog dominálta zenei feszültség - pl. Messin -, amely későbbi albumaikon is visszaköszön. A Black And Blue azon ritka blues feladványok közé tartozik, amely jelzi, hogy egy séma balladát hogyan lehet megvadítani jó ötletekkel, míg a Buddah a dal jategóriában érhet el dobogós helyezést.

Manfred Mann – szintetizátor, orgona
Mick Rogers – gitár, ének
Colin Pattenden – basszusgitár
Chris Slade – dobok

Közreműködik:
Laurie Baker
Liza Strike – vokál
Vicki Brown – vokál
Judith Powell – vokál
Ruby James – vokál

Az évekig állandó muzsikuscsapat fokozatosan találta meg saját önálló hangzásvilágát, következésképpen a dallamok még nem elég markánsak, inkább a hangszereken van a hangsúly. Egyelőre jellemző a disszonáns riff jellegű gitár-basszus-ének, amely kissé a 60-as évek végének avantgarde/progresszív időszakát viszi tovább. A megkülömböztethetőséget mini moog biztosítja. A kislemezen is népszerűsített tétel Bob Dylan szerzeménye, a csaknem akusztikus It's All Over Now Baby Blue, míg a címadó instrumentális szerzemény jellegét tekintve az Earth Band Highway Star-ja.

Manfred Mann – orgona, szintetizátor, ének
Mick Rogers – gitár, ének
Colin Pattenden – basszusgitár
Chris Slade – dobok