2003-ban születésnapját ülte a rock and roll. Az ötvenediket. A kerek évforduló kiváló alkalmat nyújtott az elmúlt évtizedek áttekintésére. Magától adódó szempont, hogy jó és rossz hozadékát egymás mellé állítva igyekezzünk mérleget készíteni, ám a tapasztalatok azt mondatják a szerzővel, hogy az ilyen összevetések eleddig meglehetősen egyoldalúra sikerültek. A bírálat hangjai ugyanis inkább csak a felületet kaparták meg, a valódi gondokat meg sem próbálták feltárni, míg a hozsannázók a legtehetségtelenebb hírességeket is az egekig magasztalták, mert a tömegtájékoztatás és a kiadók hallgatólagos egyezsége így tudott hihetetlenül káros példaképeket is a fiatalok elé állítani, valamint a megfelelő hasznot belőlük kisajtolni.

Ez a kötet szakítva az említett hagyománnyal, a kendőzetlen valósággal kívánja szembesíteni a rock and roll szerelmeseit. És ez a valóság lesújtó. Lesújtó, mert a csillogás, a hírnév mögött tragédiák tömegét fedezhetjük fel, hiszen már a 'rock örök és elpusztíthatatlan '(elpusztítható), valamint az 'őszinte, kőkemény rock'(nem őszinte) hangzatos jelmondatai sem igazak. Ezen nincs mit szépíteni. Ha azt akarjuk, hogy zenész és zenebarát újból hihessen egymásnak, akkor az említett önvizsgálatot el kell végeznünk. Ha ez sikerül, akkor a megfelelő következtetések levonása után nem lesznek szenvedélybetegségben elhunyt ifjú muzsikusok, egymást palira vevő menedzserek, kiadók, együttestagok, kedvenceikben csalódott rajongók. Ehhez nyújt segítséget a kötet.