Árnyékban lenni számomra annyi,
mint nem a rivaldában, folyamatos
ricsajban, dumálásban...
Árnyék hűvösében figyelni,
szemlélődni, tevékenykedni.
Ez az árnyékban!
(Dresch Mihály)

Árnyék
Magam mögött húzom az árnyékom.
Súrlódik az aszfalton, noha suhannia kéne,
el ne kopjon még idő előtt. El ne szakadjon
a szerelmes viszony, ami összeköt
a lenti és a fenti világgal. Amíg.
Amíg csak lehet.
(Jász Attila)

1. Váltakozások 10.06
2. Kinek mondjam 8.33
3. Magyarózdi 7.16
4. Ünnep 6.32
5. Nomád 3.59
6. Árnyékban 7.30
7. Hajnali Ballada (Latinovits a Fészek Klubban) 9.01

Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének
Lukács Miklós - cimbalom
Gyányi Marcell - nagybőgő
Csizi László - dob

"A zene és az élet Dresch Mihálynál mindig szerves és intenzitású egységet alkotott, ezért is természetes számára, hogy a belülről feltóduló hangok alapvetően a szülőföldjéhez, a tágabb környezethez tapadnak, abból merítenek, és ahhoz adnak hozzá.
A honi dzsesszmuzsikusok derékhadával ellentétben sosem arra törekedett, hogy a főáramú amerikai zenét minél hűebben szólaltassa meg, hanem annak kifejezésformáit saját kultúrája - elsősorban népzenei - hagyományaival töltse meg. Nem a tengerentúlról importált fekete muzsikát próbálta meg jól-rosszul koppintani, hanem belülről építkezett.
Saját szavaival élve a benne égő "fölséges" tűzön, a feszítő belső energiákon akart úrrá lenni és azokat formába önteni. Egész életében arra törekedett, hogy érzékeltesse: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább dzsesszmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar." Jávorszky Béla Szilárd