A kilencvenes évek arab popzenéjének egyik legmarkánsabb ága a marokkói gnawából nőtt ki. Egykor a Nyugat-Afrikából északra hurcolt rabszolgák rituális zenéje volt ez, mellyel a rossz szellemeket űzték el. Az új gnawa hullám éllovasa a párizsi Orchestre National de Barbès lett, de rangos zenekarok követték Európa-szerte, sőt nálunk is, a marokkói Saïd Tichitinek köszönhetően.
Tichiti családjában mindenki zenélt, ő tehát úgymond az anyatejjel szívta magába a berber hagyományt. Később Franciaországban tanult, majd 1998-ban Budapestre költözött, ahol hamarosan megalapította Chalaban nevű zenekarát. 2000-ben a Moroccan Nomad című albummal debütáltak, amelyet azóta további négy követett.
A Chalaban tágra nyitotta kapuit az európai és fúziós irányzatok előtt, de minden frissessége dacára mélyen kötődik a marokkói hagyományhoz és a térség társadalmi változásaihoz egyaránt.
Manapság, amikor az iszlám fundamentalizmus a művészet és a vallás durva kisajátítására törekszik, különösen fontos számára, hogy hangot adjon hitének és a szülővárosához való kötődésének.
Guelmim városa ott terül el a sivatagban, ahol a berber kultúra összeolvad a nyugat-afrikaival. Így a Chalaban Gleimim című lemezén (a szó Guelmim beceneve) is összefonódnak a marokkói transz-zenék, a sivatagi blues és a vaskosabb afrobeat szálai. Nemcsak a legváltozatosabb, de alighanem a legszemélyesebb Chalaban-album született most meg!

Saïd Tichiti - ének, guembri, lant, ütőhangszerek
Ibrahima Fall - djambe, dumdum, balafon,
Khalid Moutahir - ének, ütőhangszerek
Redouan Barian - ének, ütőhangszerek
Vázsonyi János - szaxofon
Jelasity Péter - szaxofon
Kovács Bálint - gitár
Torják Dávid - basszusgitár
Golovics Ferenc - dob