"Újabb mérföldkő az együttes életében az “Úton” című CD album. Mondhatni, az előzőkhöz képest teljesen kicserélődtek a gyerekek, egy-két “régi” tag szerepel a lemezen. Általában 4-5 év telik el, míg egy új lemezanyagot kigyakorlunk, de ebbe az időbe beletartozik az is, hogy megismerkedünk a hangszerekkel, a kezdeti lépésektől furulyázni, gitározni, kobzázni, dobolni, gardonozni, tekerőzni tanulunk. Nagy kihívás ez, hiszen tudjuk, hogy jól megtanulni egy hangszer kezelését, hosszú évtizedek munkája, mégis, a Magonc együttesben, a közös muzsikálás élménye a mozgatórugó, ez adja a lelkét. A lényeg, hogy mindenki rájöjjön, mennyire fontos az egyéni gyakorlás, nem mellesleg megismerkedünk a magyar népzenével. Olyan világ tárul elénk, mely magába szippant, a dalok szinte minden élethelyzetre adnak útravalót. Kiapadhatatlan kút ez a “tiszta forrás”, kortyolgatunk is belőle eleget. Fontos számomra, hogy azokat az élményeket, amit gyűjtőútjaim során kaptam Erdélyben, Felvidéken, Gyimesben, azt át tudjam adni a gyerekeknek.
Páratlan a lemez, ha arra gondolok, hogy 7-8-9-10 éves gyerekek muzsikálnak rajta. Mennyire szerettem volna, ha én ilyen korúan ismertem volna a népzenét, vagy egyáltalán játszhattam volna hangszereken, vagy netán zenekarban. Arról nem is beszélve, hogy most adjuk ki a 7. lemezünket, ebből négy CD, három DVD kiadvány. Ausztráliától Amerikáig, Soprontól Békéscsabáig hallgatják a Magonc lemezeket, sok óvodában erre folyik a zenei nevelés, és nem tagadható, hogy óriási büszkesége az Óbudai Waldorf Iskolának, és nekem is a Magonc együttes.
Annyi feladatom maradt, hogy megköszönjem a szülőknek, tanároknak, gyerekeknek mind azt a segítséget, amivel nap mint nap hozzájárultak a munkánkhoz, és, hogy együtt énekelve, muzsikálva több számban is, szülők a gyerekeikkel együtt szerepelnek.
Érezhető a magyar népzene közösségformáló ereje, csodálatos szépsége."
Lányi György népzenész

"Úgy látszik a Duna TV egyik kedvenc együttese a Magonc együttes, mert szintén felkértek, hogy egy adventi műsort készítenének velünk. Persze örömmel tettünk eleget a felkérésnek. A gyertyagyújtó énektől, a kotyoláson keresztül, karácsonyi számok mellett, a regölést is megörökíthették egy lakótelepen az iskolánkkal szemben, ahol megfigyelhető hogyan reagálnak az emberek, ha váratlanul jókívánságokkal állít be egy 80 fős csapat."

"Mit csinálnak a Magoncosok? Teremtenek! Olyat tesznek, amit csak kevesen. Kultúránk megőrzése, gyökereink ápolásának fontossága, ezek továbbadása, mind elkíséri őket egész életükön keresztül. Lehet, hogy valaki a saját gyerekének énekli majd ezeket a dalokat, másikuk a zenélésben találja meg az örömét, bánatát, vigasztalódását. Az biztos, hogy ez a szellemiség példamutató, nagyon büszke vagyok rájuk!
A tudást, amit átadok nekik, bátran használják, én is rengeteget tanultam tőlük, mindig is felnéztem rájuk. Odafigyeléssel, türelemmel, szeretettel, formáljuk dalainkat, megőrizve ősiségüket.
A Zengedezzünk című harmadik lemezünkön sok közösen előadott szám mellett eljutottunk oda, hogy sokan szerették volna megmutatni egyéni tehetségüket is. Hallgathatunk éneket, hárfát, furulyát, tekerőt, dudát, harmonikát, dobot, kobza, illetve gitár muzsikát.
Egy cél vezérelt mindenkit, – még azokat is, akik visszajárnak közénk, – hogy jókedvből muzsikáljunk.
A lemez is összefogásból született, akár az osztálytanítók, szülők, gyerekek és saját részemről is.
Az zeneoktatásom egyik fő eleme, hogy mindenkit engedjek érvényesülni, attól függetlenül, hogy mennyire tehetséges. Senki sem születik úgy, hogy mindent tud, az utat végig kell járnia, és előbb, vagy utóbb, kap olyan útravalót, melyet később használni tud. A lényeg az út bejárása, a tapasztalatok gyűjtése, és hogy élvezettel tegyük. Ez vezérelt akkor is, amikor a gyerekek ötleteit beépítettem a lemezbe. Fontos volt, hogy ők találták ki, még akkor is, ha tudtam, ezek, az évek során még formálódnak.
A gyerekek 7-12 évesek, lelkesek, őszinték, és imádnak muzsikálni! Hallgatni is így érdemes őket!"
Lányi György népzenész

"A Duna TV keresett meg, hogy szeretnének egy filmet forgatni a Magonc együttesről. Jobb helyszín nem lévén, az Óbudai Waldorf Iskola „nagy euritmia” termében készült a felvétel 2010 évben. A három CD lemezünk után, így „élőben”, képanyagon is betekintést nyerhetünk a csodában, ahogy ezek a gyerekek muzsikálnak. Mint látható is, különböző tehetségű, figyelmű gyermeket láthatunk, de az, hogy mindenki örömmel vesz részt a muzsikálásban, az biztos. Azok, akik még nagyon kicsik, majd évek múlva beleszoknak a színpadi törvényekbe, viszont megkaphatják azt az élményt, amit az együtt muzsikálás öröme ad. Egy páran riportot is adnak."

"Íme egy újabb lemez Örvendező címmel. Nem véletlen a címválasztás, hiszen továbbra is az együtt muzsikálás öröme vezet minket. Az az érzés, amikor 80 fő egyet akar, egyformán gondolkozik, zenél és cselekszik, az már varázslás. Ott teremtődik valami, ami megfogalmazhatatlan. Éppen ezért indítjuk lemezünket egy magyar népi imádsággal, mert minden óra ezzel a fohásszal indult az év során. Ez segített minket abban, hogy értelmet kapjanak napjaink, és a hallgatónak pedig kifejezze, mennyire fontos, hogy egyet akarjunk. Ezért vagyunk erősek. Mi érezzük ezt, és szeretnénk másoknak is átadni.
Az elmúlt időszakban kicserélődtek tagjaink, mint azt már megszokhattuk az iskolában: a nagyok mennek, a kicsik jönnek. Jelenleg 80 fős zenekarunk az Óbudai Waldorf Iskola tanulóiból áll. Az is páratlan, hogy gyerekek muzsikálnak gyerekeknek, hiszen általában felnőttek készítenek gyereklemezt.
A lemez főleg magyar népzenei gyökerekből táplálkozik. Az egyik legrégiesebb stílust az altató képviseli, amit vagy a kislányok énekeltek a babájuknak, vagy mint anyukák, a gyermekeiknek.
A közösen muzsikált számok mellett találunk egyéni előadókat is, így sokan megmutathatják, hogy éppen milyen szinten tartanak hangszerükön.
Vannak, akik a népzene megismerése után más stílusokat, illetve más hangszereket is kipróbáltak, de vannak olyanok is, akik egy-egy versre írtak dallamokat.
A tánchoz való muzsikálás igen komoly feladat, már játszottunk táncházakban, így merült fel az igény, hogy a lemezt is egy kis moldvai táncmuzsikával zárjuk.
Az együttes magját – Szecsődi János osztálytanító óriási segítségével – az 5. osztály alkotta, és ezzel a lemezzel teszünk pontot egy több éves művészeti munka végére.
A „régi”, már nagyra nőtt Magoncosok közül néhányat most érintett meg igazán a magyar népzene varázsa, most értették meg, micsoda értékeket hordozunk. Mennyire fontos ismernie az embernek saját kultúráját, ápolnia, gondoznia, továbbadnia azt, így tudja megérteni és értékelni másokét is.
A gyerekekről – akik többségében 8-12 évesek – érdemes tudni, hogy nem estek át válogatáson, nem csak az muzsikálhatott, aki a legjobb volt, vagy nem csak az énekelhetett, akinek a hangja már kiforrott – hiszen ez ebben a korban lehetetlen – hanem fontosnak tartottam, hogy mindenki, aki ebbe a Csapatba tartozik, Magoncos, és szívesen muzsikál, részt vehessen a felvételen.
Bátran kijelenthetem, hogy az iskola pincéjébe bezsúfolódva, igazán a csend megteremtése volt a legnagyobb feladat, pláne, hogy egész napos tanulás után kezdtük a felvételek elkészítését.
Köszönet illeti mindazokat a tanárokat (Szecsődi János, Vágó Zsolt, Buchwald Magdolna), szülőket, akik segítik az együttest, de legfőképpen a gyerekeket, akik komoly erőfeszítéssel és figyelemmel, de mégis könnyedén és örvendezve muzsikálják el nekünk ezeket a szép dallamokat." Lányi György népzenész

"A MAGONC EGYÜTTES – az Ürömi József Nádor Művészeti Iskola kihelyezett tagozataként – az ÓBUDAI WALDORF ISKOLÁBAN működik. Létszáma 60 fő, főleg furulyások, dobosok, gitárosok, kobzások és egy ütőgardonos, akik játék közben énekelnek is. Legfontosabb a MAGONC EGYÜTTESben, hogy felszabadultan, szívből, szeretetből muzsikáljanak.
Mivel az Óbudai Waldorf Iskolában fontos, hogy a magyar hagyományokat ápolják, 10 éve felkérést kaptam, hogy különböző népi hangszereket /pl. duda, koboz, furulya, ének, népszokások/ tanítsak, majd Bozsó Róbert osztálytanító biztatására, órarendi keretekben is elindult a népzene oktatása. Mivel a hangszeres oktatás csoportokban történik – ami sok helyen elképzelhetetlen – gondoltam, hogy alakítok egy nagy létszámú gyerekegyüttest.
MAGONC EGYÜTTES lettünk /keresztapa: Gőgh Zsolt/, hiszen a kis facsemete, a magonc, kellően jellemezte zenekarunkat, amelyben 8-14 éves gyerekek muzsikálnak együtt.
Gondolatom az volt: mindenkinek, aki hangszeren szeretne játszani, megadassék, hogy próbára tegye magát az együtt zenélésben, és ne kelljen először az egy-két év szolfézstanulással megküzdenie, ami által lehet, hogy elveszti lelkesedését a zenetanulás iránt.
Nézetem szerint, ahogy a kisbaba megtanulja anyanyelvét a szüleitől, majd annak ismeretében kezd el írni-olvasni tanulni, így kell ez történjen a zenében is.
A hatodikosokkal három év együtt zenélés után eljutottunk oda, hogy elég elszolmizálnom egy dallamot, és rögtön lejátsszák hangszerükön.
Érdekes, ahogy kialakult a gyerekekben a másikra való odafigyelés, hogy nem elég mindenkinek a „sajátját fújnia”, hanem az egységet keressük.
Természetesen a nagy létszámban történő oktatásban óhatatlanul megjelenik a zenei tehetség különbözősége, de érdekes, hogy rövid idő alatt a gyengébbeknél is komoly fejlődést figyeltem meg.
Sokszor ösztönöztem a gyerekeket, hogy írjanak saját dallamokat, szövegeket, hiszen, ha valaki saját hangszerén kísérletezget, sokkal jobban megismeri azt, így a zenei anyanyelv is természetesebb lesz számára.
Így született az „Ül a rigó” és az „Ébend Ádám későn futott” című szám.
Sok szöveget nem is értettem, milyen fantáziából, gondolatból született, de tiszteletben tartottam a gyerekek spontán ötleteit és nem változtattam rajtuk.
Igyekeztem a „Jeles Napok” szokásaiból is válogatni a CD-re, amellett, hogy szívesen játszott, közkedvelt dallamok együtteséből állt össze ez a válogatás.
A lemez címe is arra utal, hogy legfontosabb megőriznünk a szeretetből fakadó muzsikálást, hiszen ez az egész életünk alatt tartó fejlődést, a belső indíttatásból született zeneszeretet, kultúránk megismerését, továbbadását biztosíthatja." Lányi György népzenész