Az egész lemezre egyfajta dallamdús nyugodtság jellemző, amely elsősorban a kvintettként felálló zenészek roppant muzikalitásából fakad. Ez a dallamok színes díszítésein túl az egymásra való figyelésben mutatkozik meg leginkább. Dés András, a korong motorja rendkívüli érzékenységgel és dinamizmussal reagál a társak játékára, nagyobb ívekben gondolkodva tördeli a ritmusokat egy-egy szóló hátterében. Ávéd Jánossal szinte szárnyalnak Oláh kompozíciói, aki mind a tíz témát jegyzi. Ávéd lágy, visszafogott játéka, ha túl nagy feszültségeket nem is teremt, természetes és magától értetődő, mindvégig együtt lélegzik a zene harmonikus dinamizmusával, akár tenor, akár szoprán hangszerén muzsikál. Talán leginkább Cseke Gábor teszi a témákban rejlő variációs lehetőségeket igazán feszessé, mindazonáltal a „Valse” és a „Forgiveness” zongoraszólóit olyan téma ismétlések követik. Oláh Szabolcs ismét roppant fantázia-gazdag szerzeményeket komponált - a korábbiak közül nem egy már a Budapest Jazz Orchestra hangszerelésében és közreműködésével is megszólalt -, amelyek élvezetére újra és újra vágyunk. Szabolcs képzelőerejét kifinomult gitárjátéka még inkább felerősíti, ez a korong mindenképpen fontos állomás egyre feljebb ívelő pályáján. Egy remek Quintet friss zenei gondolatokhoz.

Ávéd János - szaxofon
Oláh Szabolcs - gitár
Cseke Gábor - zongora
Soós Márton - nagybőgő
Dés András - ütőshangszerek