A góbéval nem érdemes ujjat húzni, mert úgyis túljár az ember eszén – tartja a mondás. Nevüknek megfelelően második albumukon is furfangosan keverik a különböző stílusokat a Kárpát-medence különböző szögleteiből érkező ifjú muzsikusok. A magyarszováti, a szászcsávási, a csíki, a moldvai és a dunántúli népdalok, balladák és dallamok magától értetődő természetességgel kapaszkodnak össze a jazz, a blues, a country és a klasszikus zene elemeivel, kialakítva a Góbéra jellemző egyéni zenei szövetet.
A Góbé zenészeinek természetes az autentikus népzene jelenléte a városi kultúrában, amit saját zenei anyanyelvként, önkifejezésként használnak. Ugyanilyen magától értetődő a könnyű- és a klasszikus zene jelenléte zenéjükben, hiszen ezek is kulturális identitásuk részei. Ezeket a hatásokat szabadon variálják, lazán létesítenek párbeszédet a műfajok között. Muzsikájuk, bár népzeneként azonosítható, de túllép azon, vagy akár a világzene szokásos keretein is. Zenéjük jó arányérzékről és iróniáról tanúskodik, ügyesen játszanak a különböző műfajokban rejlő energiákkal, hangulatokkal. Produkciójuk népzenének nem elég autentikus, könnyűzenének túl folkos, s a komolyzenei hatások miatt pedig végképp besorolhatatlan. “Ez van!”
Közreműködik:
Kiss B. Ádám - hegedű, brácsa, ének
Egervári Mátyás - cimbalom, brácsatambura, ír fuvola, ír furulya, vokál
Csasznyi Imre - basszprímtambura, ének
Vizeli Máté - brácsák, hegedű, koboz, prímtambura, gitár, vokál
Czupi Áron - dob, ütőhangszerek
Tímár Márton - nagybőgő, vokál
Közreműködik:
Vizeli Balázs - hegedű
Porteleki Áron - dob
Magyaróvári Viktor - "Kayamar" ének
Simó Csongor - elektromos gitár, szájharmonika
1. | Fel | 2. | Szivárvány | 3. | Dunántúli blues | 4. | Mindenkinek... | 5. | Ez van! | 6. | Csúszik-mászik | 7. | Bánat | 8. | Sír a szemem | 9. | Csillagok |
|