Szászcsávás kivételes helyet foglal el a magyar zenetörténetben: a magyar népi éneklésben teljesen általános egyszólamúság kivételeképpen talán az egyetlen olyan falu, ahol több szólamban énekelnek. Ez a XVIII. század végén, a nyugati egyetemeket megjárt protestáns teológusok által meghonosított többszólamú templomi éneklés folklorizálódott formája.
A kutatások szerint a szászcsávási kórushagyomány az egymástól a szólamok számában, a szerkesztés elveiben különböző iskolák közül a bázelire vezethető vissza. A faluban ma is működik az ötszólamú kórus, a falu minden magyar lakosa - az iskolástól az idősekig – énekel, a szólamok apáról fiúra öröklődnek. A kórus fellépésein kívül az istentiszteleteken, lakodalmakban, mulatságokban is több szólamban énekelnek. Az ilyen mulatságokban a népies műdalok dominálnak, de énekelnek nótákat, népdalokat, táncdallamokat is.

A hangszeres zenével Erdélyben hagyományosan a cigányok – II. világháború előtt rajtuk kívül még a zsidók – foglalkoztak, lakodalmakba, mulatságokba őket fogadták meg. A csávási cigány zenészek több nemzedékre visszamenően a környék híres muzsikusai: bár a kórusnak nem tagjai, az énekeket ők is jól ismerik, és az átlagosnál zeneileg igényesebb közönségük a gyenge muzsikusokat nem tűri meg. Az erdélyi mérték szerint jómódú faluban a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkából és téglavetésből tengődve külön telepen, cigánysoron élnek. A nyomorúságos körülmények közül való kiemelkedés egyetlen lehetősége a zenélés. A cigányok közül igen sokan játszanak valamilyen hangszeren: főleg vonóshangszeren, újabban tangóharmonikán, dobon, szaxofonon, elektromos orgonán is. A faluban ma is több zenekarra való zenész él. A CD-n kerültük a hagyományos hangzásba nem illő hangszereket, így itt az a vonóshangzás hallható, amely egy nemzedékkel korábban még általános volt az erdélyi népi tánczenében, és amelyet a hozzá tartozó repertoárral együtt mára egyre jobban kiszorít az elektromos zene.
Szánthó Zoltán

Jámbor István „Dumnezu” első hegedű (1-8, 11-16), ének (8.) Csányi Sándor „Cilika” hegedű (1, 3, 7-8, 11-12, 15-16), szájbőgő (10) Mezei Levente „Leves” hegedű (1-3, 7-9, 11-12, 14-16), szájhegedű (10) Mezei Ferenc „Csángáló” kontra (1-8, 11-16), szájkontra (10)
Jámbor Ferenc „Tocsila” „mélyhúros” kontra (3, 7-8, 15-16), primkontra (2),
szájkontra (10)
Csányi Mátyás „Mutis” bőgő (1-9, 11-16), szájbőgő (10) Közreműködik: Lunka Erzsi „Ikola” ének (13) Erdős „Dádá” János ének (4) Mezei „Bendős” Ferenc bőgő (13) Erdős „Csinga” István ének (4)

Közreműködik:
Lunka Erzsi „Ikola” ének (13)
Erdős „Dádá” János ének (4)
Mezei „Bendős” Ferenc bőgő (13)
Erdős „Csinga” István ének (4)

Ez a CD az 1990-ben Szászcsáváson (az 1913-as helységnévtár szerint Csávás, Kis-Küküllő vármegye; ma: Ceuaş, Maros megye, Románia) készült helyszíni gyűjtésekből való válogatás. A gyűjtések különböző időpontban és különböző szászcsávási helyszíneken, különböző technikai eszközökkel és akusztikai körülmények között készültek. Az általában több óra időtartamú gyűjtésekből azokat a felvételeket válogattuk ki, amelyek 26 év távlatából, a Szászcsávási Zenekar CD-inek és egyéb felvételeinek, magyarországi és nemzetközi szerepléseinek ismeretében is érdekesek lehetnek.

Ebben az időben a szászcsávási zenészek Magyarországon még egyáltalán nem voltak ismertek. Annak ellenére, hogy 1989-ben az Electrecord kiadásában már megjelent egy a hagyományos magyar tánczenei repertoárt bemutató lemez Pávai István helyszíni gyűjtéseiből, Jámbor „Dumnezu” István prímás, Mezei Ferenc „Csángáló” kontrás és Csányi Mátyás „Mutis” bőgős előadásában. Szászcsáváson sok kiváló, a hagyományos repertoárt ismerő és rendszeresen muzsikáló zenész élt, akik nem csak magyaroknak, hanem cigányoknak és románoknak; sőt, korábban a környéken élt, de a 80-as években szinte teljes számban Németországba kitelepült szászoknak is muzsikáltak. Az 1990-es gyűjtések ezen zenészek és repertoárjuk megismerését célozták, és a gyűjtések közben alakult ki az a csapat, akik aztán „Szászcsávási Zenekar” néven lettek világhírűek.

Csányi Mátyás „Mutis” bőgő (1-10, 12, 15)
Csányi Sándor „Cilika” hegedű (1 és 2 -jobb oldalon)
Jámbor Ferenc „Tocsila” kontra (1-10, 12-15)
Jámbor István „Dumnezu” hegedű (1 -bal oldalon, 13-14)
Mezei Ferenc „Csángáló” primkontra (1-2, 17-18), kontra (16), bőgő (13-14)
Mezei Levente „Leves” hegedű (10 és 12 -jobb oldalon, 17-18,), furulya (15), tánc (14)
Mezei Károly „Kusler” hegedű (16)
Lunka Márton „Pápu” hegedű (2 -középen, 3-9, 10, 12 -bal oldalon), bemondás (11)

Ez a CD a falu cigány muzsikusainak hagyományos repertoárjából való válogatás.

A felvételek 1992 és 1994 januárjában készültek a szászcsávási Óvodában. A 2. felvétel 1991-ben készült a budajenői temetőkápolnában. Szászcsávás (az 1913-as helységnévtár szerint Csávás, románul Ceuaş) 900 lelket számláló kisközség Erdélyben, a Kis-Küküllő (Târnava Mica) völgyében. A falu lakóinak többsége magyar, további kb. 20%-a cigány. Ez a CD a falu cigány muzsikusainak hagyományos repertoárjából való válogatás.

A CD-n hallható zenekar magja a „Dumnezu” ragadványnevű Jámbor István prímás; testvére, Csányi Mátyás „Mutis” bőgős; és sógoruk, Mezei Ferenc „Csángáló”, a kontrás által alkotott együttes. 1967 óta játszanak együtt. Mindhárman Csángáló nagyapjától, a halála után harminc évvel is emlegetett híres prímás Horvát Mezei Ferenc-től, a „Vén Kránci”-tól tanultak muzsikálni. Őket egészítik ki a fiatalabbak: Csángáló unokatestvére, Mezei Levente „Leves” prímás; Jámbor István és Csányi Mátyás öccse, Csányi Sándor „Cilika” prímás; és Csángáló fia, a CD-n kontrán hallható Jámbor Ferenc „Tocsila” prímás.

Jámbor István „Dumnezu” első hegedű (1-4.; 6-15), ének (5.)
Csányi Sándor „Cilika” hegedű (4, 7-9, 12-15)
Mezei Levente „Leves” hegedű (6-9)
Mezei Ferenc „Csángáló” kontra (1, 3-15), primkontra (2)
Jámbor Ferenc „Tocsila” „mélyhúros” kontra (7-9)
Csányi Mátyás „Mutis” bőgő (1-4, 6-15)
Lunka Erzsi „Ikola” ének (8)
„Nagy” Méder István ének (11)
Vass Kacsó János ének (11)
Erdős „Csinga” István ének (3)
Erdős „Dádá” János ének (3)

Csányi Sándor „Cilika” – hegedű
Mezei Levente „Leves” – hegedű
Mezei Ferenc „Csángáló” – kontra
Jámbor Ferenc „Tocsila” – prímkontra
Csányi Mátyás „Mutis” – bőgő

A Szászcsávási Zenekar a lemezen szereplő hat taggal három alkalommal látogatott Észak-Amerikába, mondható, hogy óriási sikerrel: több ezer ember csodálkozhatott rá fantasztikus zenéjükre.

A felvételeket Aranyos László készítette Chicago-ban a Szent István templomban, és a Paprikash Étteremben, 1998. június 12-én A Szászcsávási Zenekar a lemezen szereplő hat taggal három alkalommal látogatott Észak-Amerikába, mondható, hogy óriási sikerrel: több ezer ember csodálkozhatott rá fantasztikus zenéjükre. Ezeknek a turnéknak legfontosabb jelentősége, hogy Észak-Amerika érdeklődésre szert tartó közönsége első alkalommal láthatott és hallhatott egy kis eldugott erdélyi faluból érkezett teljes tagságú, eredeti, nem „revival” zenekart. Bartók Béla kompozícióin keresztül az amerikai társadalomnak már lehetett elképzelése arról, hogy milyen az erdélyi zene, de eredeti formában csak hangfelvételeken létezett. Nem túlzás, hogy a Zenekar a közel készáz, óriási sikerű előadása során úgymond „lehengerelte” a közönséget.

„Dumnezu” hegedű (1-5, 7-9, 12, 14-17), ének (8, 9, 14)
Mezei Ferenc „Csángáló” kontra (1-5, 8-10, 12, 14-17), primkontra (7)
„szájkontra” (11), tánc (12, 15)
Csányi Mátyás „Mutis” bőgő (1-10, 12-17), „szájbőgő” (11), tánc (12, 15)
Mezei Levente „Leves” hegedű (1-6, 8-9, 12-17), „szájhegedű” (11), tánc (12, 15)
Csányi Sándor „Cilika” hegedű (1-6, 8-10, 12, 14-17), „szájbőgő” (11)
Jámbor Ferenc „Tocsila” kontra (1-6, 8-9, 12-17), „szájkontra” (11), tánc (12, 15)