Örök dilemma, hogy az identitásunkat elsősorban a szakmaiság határozza meg, vagy a közösség és a művészetek iránti nyitottság és befogadás legalább annyira fontos, mint a szakmai elmélyülés? Egy anekdota szerint amikor egy koncertkörúton megkérdeztek egy neves amerikai jazz-zenészt, hogy megnézte-e a város világhírű katedrálisát, felháborodottan azt válaszolta, hogy “Zenész vagyok, nem turista!”. Van, aki ezt máshogy látja: Dés Andrásra egy turné során azt mondta zenésztársa, hogy “ekkora turistát még nem hordott hátán a föld!”.

A lemez dalait a jazz-re kevésbé jellemzően programzeneként is értékelhetjük, hiszen majdnem minden darab meghatározott témára íródott. A témák között szerepel a viharos történelem, a társadalom állapota iránti aggodalom, az emigráció kérdésköre, zenei problémák, és persze maga az utazás.Többek között erre reflektált Varga Mátyás költő, akit Dés az ajánló szöveg megírására kért fel. A költő, végighallgatva a lemezt hagyományos ajánlás helyett a borítón olvasható “Első számú turista” című verset írta meg. Dés András

Fenyvesi Márton – gitár
Szabó Dániel – zongora
Szandai Mátyás – nagybőgő
Dés András – ütőhangszerek