Könyvet írt a Csík Zenekar fennállásának 25. évfordulója alkalmából Süveges Gergő, a kötetben mintegy negyvenen szólalnak meg azok közül, akik részesei voltak a formáció eddigi történetének. A CD melléklet három, eddig kiadatlan felvételt tartalmaz.

„Amikor a Csík zenekar első huszonöt évére visszatekintünk, felmerül a kérdés, vajon hány zenekart ünneplünk is valójában. Persze attól függ, mi alapján számolunk. Tagság változása? Stílus változása? Megmozgatott közönség nagysága?
Nem mindegy, mit tekintünk kiindulópontnak, bár abból a szempontból talán mégis, hogy akár így, akár úgy gondolkodunk, a Csík zenekar története sok párhuzamos történet összefonódása; sok és sokféle zenekar több-kevesebb évének egymásra rakódása.
Itt állunk tehát, és nem igazán tudjuk megmondani, hány zenekar is a Csík zenekar. Ugyanígy arra is nehéz válaszolni, hány könyvet tart kezében az Olvasó. Egyet, persze: van neki borítója, van eleje és van vége, a lapok összefűzve, az oldalszámok a helyükön, nyomdahibából sincs benne több talán, mint általában.
De valójában mi következik itt beljebb lapozva? Kronológia? Az is. Interjúkötet? Az is. Vitairat az autentikus népzene hívei és a feldolgozáspártiak nézetkülönbségeiről? Az is. Sztorigyűjtemény? Az is. Képeskönyv? Az is. Ez is, az is, amaz is.
Hány zenekar? Hány könyv? Nem tudjuk pontosan. Csak azt tudjuk, hogy huszonöt év telt el azóta, hogy Csík Jani és Kunos Tamás először nevezték magukat Csík zenekarnak.
A következőkben személyes élmények alapján idézzük fel ezt a negyed századot. Negyvenen szólalnak meg azok közül, akik részesei voltak vagy ma is részesei a Csík zenekar életének. A sor persze nem lehet teljes. Ez a csapat azonban meglehetősen jól mutatja azt a hihetetlen mozgékonyságot, nyitottságot, változásra való képességet, ami a Csík zenekarnak mindig is sajátja volt.
Köszönöm nekik, hogy vállalkoztak a feladatra.
Köszönöm azt is, hogy őszinték voltak. Huszonöt év nem lehet végig, mindenkinek, mindig diadalmenet. Örülök, hogy a mélységekből is megérezhetünk valamit. Így talán még értékesebbnek tűnik, ami a magasban van.
Tapasztalni fogja az Olvasó: az emlékek nem mindig pontosak, nem mindig teljesek, és nem mindig vágnak egybe mások emlékeivel. De talán nem is a precizitás a legfontosabb: a beszélgetések során sokkal jobban érdekelt, hogy mi él a lelkekben a közös út egy-egy szakaszáról.
Emlékek, benyomások, történetek felelgetnek egymásnak, miközben megrajzolják egy zenekar vonásait, és közelebb visznek bennünket a megfejthetetlen titokhoz: a ma már sportcsarnokokat megtöltő népzene varázslatához” Süveges Gergő