A zenék – csakúgy mint az előző lemezen (Csodalépés) – Rátóti ötletei, a szövegekért Müller Péter Sziámi a felelős. Az új lemez felvételére alakult meg a Rátóti Zoltán Klubzenekar. Becze Gáborral (nagybőgő) egészült ki a korábbi trió: Juhász Gábor (gitár), Restás Gergő (ütőhangszerek) és RZ (ének, gitár). További kiváló zenészek adták tehetségüket a felvételekhez: Fekete-Kovács Kornél (trombita), Huzella Péter (vokál), Jenei Szilveszter (vokál), Tóth István (vokál). A dalok rögzítése, valamint az utómunkálatok Nyerges András stúdiójában remek hangulatban zajlottak. Az előző lemez folk-rock hangzása helyenként jazz-es felhangokkal megmaradt, azonban a nagybőgő támasza, helyenként szólisztikus jelenléte még izgalmasabb hangzást ígér.

Az alkotók reménye szerint a dalok “köztünk maradnak”, időről-időre visszatérnek, hiszen olyan dolgokról szólnak, amelyek mindenkivel megtörténnek: úti élmény, küzdelem, elköteleződés, gyermekvárás, búcsú, barátság, bizalom.

A Csodalépés, Rátóti Zoltán első szólólemeze, amelyet zeneszerzőként is teljes egészében ő jegyez. A hangszerelés elsősorban gitárokra és ütőhangszerekre épül, Juhász Gábor munkája. A kiváló jazzgitáros hangszeresként is közreműködik a lemezen és az élő koncerteken. Müller Péter Sziámi szorosan testre- és lélekre szabott dalszövegei kétéves összehangolódás és közös alkotómunka során születtek meg. Az album különlegessége, hogy a dalok strukturált sorozatában az előadó személyes és színészi regisztereinek sokasága hangzik fel. A valóságostól az idézőjelesig bontakozik ki az emberi sokszólamúság, amelyben a szerepek és a lelkiállapotok, stációk összhangzó dramaturgiára törekszenek. A férfi, aki utat keres; a színész, aki hangot keres. A Casablanca Humphrey Bogartja, a szamuráj, a cowboy, a ló és a lovas, a gyengéd és a szilaj, a komédiás és a drámai hős, a tépelődő és a templomépítő egymás után, de egységes egészként szólalnak meg a korongon.

Rátóti Zoltán - gitár, szájharmonika, ének
Juhász Gábor - gitár
Restás Gergő - ütőhangszerek