Kaltenecker Zsolt - zongora

"Ez az első olyan felvételem, amelynek túlnyomó része (nyolc darab a tizenkettőből) szabad improvizáció. Mindig szerettem volna egy ilyen lemezt készíteni, és úgy tűnik, hogy ennek most jött el az ideje.
Az utóbbi években elkezdett érdekelni a klavikord, a csembaló és a gitár. Nagyon megszerettem a pengetett húr hangját, így az úgynevezett fizikai modellezésre is képes Nord Modular G2X szintetizátoromon elkezdtem kísérleteket tenni a fent említett három hangszer számomra vonzó tulajdonságainak ötvözésére. Sok idő elteltével végül sikerrel jártam, és az új hangszínt, vagy inkább virtuális hangszert - nem túl eredeti módon - Clavitar-nak neveztem el. A G2X hangterjedelme öt oktáv, ami a mai zongoráéhoz képest kevésnek tűnik, de kedvenc billentyűs szerzőim (Bach, Scarlatti, Mozart) is körülbelül ekkora klaviatúrájú hangszereken játszottak. A Modular eléggé könnyű billentése pedig nagyon hasonló a klavikordéhoz. A hangszer tehát megvolt, de még mindig nem voltam elégedett, mivel nem igazán szeretem a huszadik században világszerte elterjedt, úgynevezett egyenlő hangolást. Nem mennék bele mélyebben a témába, de a lényeg az, hogy, ha a tizenkét hang egyenlő távolságra van egymástól, akkor a hangnemek között nincs karakterbeli különbség. Rengeteg barokk, klasszikus és romantikus korban használt temperálást kipróbáltam, és végül Johann Sebastian Bach - 2004-ben Bradley Lehman által megfejtett - hangolási módszerét választottam. Mióta ezt a temperálást használom, azóta játékomban a harmóniák korábban nem hallott színekkel gazdagodtak.
A felvételt otthon készítettem 2006 őszén-telén. Mivel a klavikordon nincs kitartó pedál, ezért a Clavitar-on sem használtam ilyet. Egy ilyen nagy dinamikájú, de könnyű billentésű hangszeren meglehetősen nehéz játszani, mert minden apró tempóbeli vagy dinamikai megingás jól hallható. Megéri azonban a kockázatot, mert így az apró nüánszok is jobban érzékelhetőek. Sok szabad improvizációt rögzítettem, majd ezek közül válogattam ki a lemezre a legjobban sikerülteket. A négy megírt témájú darab közül a „She’s So Far Away”, a „Mexico” és a „Jean-Paul Belmondo” régebbi kompozíciók, a Nocturne-t viszont kimondottan a Clavitar-ra írtam. Mindent rájátszás nélkül rögzítettem, kivételt csak a „Linear Time” című szám képez, amelyben improvizáltam egy ugyancsak improvizált loop-ra. Technikai trükköt is csak az „Impossible”-ben alkalmaztam, ahol a G2X az általam játszott hangok egy részét egy előre beállított rendszer szerint egy oktávval lejjebb vagy feljebb szólaltatta meg, s így a hagyományos módon két kézzel lejátszhatatlan zene született.
Sokat tanultam magamról a felvétel készítésének időszakában, s ismét megtapasztaltam, hogy - miként Márai írja – „ A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

Kaltenecker Zsolt - billentyűs hangszerek