Ezen az albumon Tzumo népdalfeldolgozásai hallhatók.

Tzumo Árpád - zongora

A Tzumo Electronic Dreams a fiatal magyar jazzmuzsikus-generáció rendkívül tehetséges, keresett és már nagy múlttal rendelkező tagjaiból alakult. A zenekarvezető és a kompozíciók szerzője Tzumo, akinek tengerentúli tanulmányai miatt a zenekarnak eddig csak egy alkalommal nyílt lehetősége fellépésre, de mivel a Kaltenecker Trióban, a Borlai Gergő által vezetett European Mantrában és Ifj. Födő Sándor Fodo elnevezésű combójában is együtt játszottak/játszanak, a ritmusszekciót alkotó muzsikusok mégis jól összeszokott csapatot alkotnak. Zenéjük a jazz, a rock, a klasszikus zene, a world music és elektronikus zenei irányzatok elemeire épül, s az improvizáció és a képzelet ereje teljesíti ki azt.

Tzumo Árpád 1980. január 29-én, Budapesten született zenészcsaládban, hétéves korában kezdett zongorázni. A Weiner Leó Konzervatóriumban folytatott klasszikus tanulmányait 16 évesen szakította meg, hogy jazzt tanuljon Márkus Tibor felügyelete alatt az Erkel Ferenc zeneiskolában. Első nagy sikere 1998 tavaszán a Magyar Rádió Füsti Balogh Gábor zongora tehetségkutató versenyének megosztott első helyezése, melynek fődíja egy öt hetes nyári kurzus volt. 2001 óta nemzetközi téren is sikert sikerre halmoz: 2001 nyarán a Jazz an der Donau verseny fődíja - Horváth "Plutó" József bőgőssel, Kőfalvi Csaba dobossal - és a legjobb szólistának járó díj Tzumóé lett. 2001 szeptemberében a Jazz Hoeilaart International Contest versenyen vett részt a Trió (Horváth "Plutó" József és Jellinek Emil), és Európa, Amerika és Ausztrália legjobbjait maga mögé utasítva - a verseny történetében először - az összes fődíjat megnyerte: a legjobb triónak és a kötelező darab leginvenciózusabb előadásáért járó díjakat, illetve Tzumó kapta a legjobb európai szólistának járó díjat. 2001-ben elkészítette első, "My time" című lemezét Jellinek Emil és Horváth Plutó József közreműködésével. 2001 végén a Berklee egyetem ösztöndíjas felvitelijén megkapta a legmagasabb ösztöndíjat, így tanulmányait a Berklee College of Music-on folytatta Bostonban. Egy évig tanult Joanne Bracken-től. A következő évben felvételizett az Egyesült Államok legnagyobb jazz-intézetébe, a Thelonious Monk Institute-ba, ahol úgymond a jazz jövőjéért több száz demó-t végighallgatva választotta ki őt Herbie Hancock. Tzumó az utóbbi időben olyan nagy amerikai sztárokkal koncertezik, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, Terence Blanshard vagy Kenny Garret. Itthon 2002-ben E-MerTon díjban részesült, a Sláger Rádió pedig az "Év fiatal jazz tehetségei"-nek járó díjat adományozta neki. Egy évvel később az 50 legsikeresebb magyar fiatal közé választották.

Tzumo Árpád – billentyűs hangszerek
Papesch Péter – basszusgitár
Borlai Gergő – dob
Fodo – ütőshangszerek

Közreműködik:
DJ Bootsie
Bacsó Kristóf – szoprán szaxofon
Kasai – ének
Fekete-Kovács Kornél – trombita

Az egész lemez kérdőjelekkel tele, amelyeket a művész állított, pályáját ismerve sejteni, mi vezeti őt ide. Miért, miért, miért? – bontott akkord háromszor ismételve, a függőben hagyott, háttérben artikulált harmóniák, a visszafogott dinamika mind-mind a művész hektikus, motozó útkeresését tükrözi. Tzumo a Monk Intézetben befejezett tanulmányai után hazatért Magyarországra, és ugyan belefogott több különböző zenei vállalkozásba is, szomorúan kell mégis tapasztalni, hogy képességeihez, tanulmányaihoz mérten igencsak keveset hallani róla. Pedig akadtak feladatai: Felly K, a tehetséges, kétlaki énekesnő számára komponált lemezt, amelyen közreműködik is. Saját formációjában, az Electronic Dreamsben az ország egyik legjobb ritmusszekcióját, Borlai Gergőt és Papesch Pétert tudhatja maga mögött. Rangos fesztiválokon volt alkalma bemutatkozni. Ám dacára a támogató hazai kezdeményezéseknek, igazi áttörésről távolról sem beszélhetünk.
Tzumo rendkívüli tehetségű, érzékeny művész, ám az amerikai jazz megtapasztalása és utána a hazatérés alighanem olyan szellemi megpróbáltatások elé állítja, amelyekre talán maga sem számított. Nehéz az a zenei örökség, amit Kaliforniából hozott: a rengeteg élmény, amelyet a dzsessz óriásainak, Hancocknak, Shorternek, Coreának, másoknak a közvetlen közelsége szerzett neki, akkor ugyanolyan hatalmas lehetett, amekkora kihívást ma hiányuk jelenthet számára; az a feladat, hogy jelenlétük nélkül találja meg művészi identitását. Tzumo lázasan keresi önmagát, és mi aggódva figyeljük a kibontakozást, amely a jelek szerint nehezebb a vártnál.
Szólólemeze négytételes zongoraszvit, nyitánnyal előlegezve és négy kisebb önálló kompozícióval zárva. Az improvizációra fókuszálni egy lemezt azért is érdekes Tzumo esetében, mert a Monk Intézet felvételijén különösen szigorú és szűk keretekbe kell foglalni a szólisztikus hangszer mondanivalóját. A keretek nélküli szabadság olykor megcsillan a lemez 41 és fél perce során, az alaphangra mégis a befelé fordulás, a sötét tónus jellemző, amely nem csábítja hallgatóját maradásra, de még csak töprengésre sem – száraz és sótlan a kompozíció, pont olyan, amilyen egy élményforrásától megfosztott ember hangulata. Az Imporvisations mégis remekmű – a szó hagyományos értemében. A lemezen a zongora megszólaltatásának gazdag palettájáról rengeteg eszköz sorakozik föl. Az akkordok poliritmikus játéka, a perkusszív ritmizálás a zongora húrszekrényében, effektzengetés a pedállal – mind-mind a mesterektől jól megtanult leckét idézik. A lemez egésze az útkeresésben elkeseredett művészt idézi, aki az elágazások közül nem tudva választani, megáll, és számot vet eddigi pályájával, tudásával. Úgy is mondhatnánk, hogy Tzumo tartozott ezzel a felvétellel – odaátra. Hangzó lenyomata tanulmányai sikeres lezárásának, és ha nem is túl optimista, de mégis művészi értelemben nagyvonalú felütése egy ígéretes pályának.

Tzumó Árpád - zongora