Az előadás a Magyar Állami Népi Együttes 2013. évi észak-amerikai turnéjára készült. A műsort a társulat az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legfontosabb városaiban, koncerttermeiben és színházaiban mutatta be New Yorktól San Franciscóig, Torontótól Miamiig.

„…nagyszerű programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum.”
Chicagói Krónika

„A műsor, melyet az együttes világhírű zenekara kísért, bámulatos ízelítőt adott a nézőknek a sokszínű magyar kultúrából…”
Las Vegas Tribune

A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg.
A Magyar rapszódia zenei szempontból a magyar népzene régebbi rétegei mellett teret szentel a XIX században gyökerező csárdás és verbunkos zenének is. Ez az igen karakteres, semmivel össze nem téveszthető új műfaj, melynek származása és utóélete oda-vissza játszott a népi és a műzene mezsgyéjén, ereje miatt hatott a magyar és nem magyar kultúrára is: olyan alkotókra, mint Brahms, Berlioz és Liszt Ferenc.
Az előadást az teszi többek között egyedivé, hogy jó érzékkel egyensúlyoz a „látványosság” és az „intellektus” között. Dinamikus, monumentális, lírai és komor hangvételű tételei konzekvensen változó térrajzokkal párosulva forrnak szerves egységbe a zenével és a látvánnyal. A koreográfiák a műfaj legjobb példáit követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elénk. A táncjelenetek matériáját a Kárpát-medence folklórja biztosítja, melyből az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak, sűrítenek, az egyes jelenetekhez gondolati-érzelmi többlettartalmakat rendelnek.
„A papíron, lemezeken és múzeumi raktárakban őrzött kincs halott, ha nem teljesítheti már a gyakorlatban megtartó hivatását…” – vallják az alkotók nagy elődeik példáját követve. Ezért a Magyar rapszódia című produkció nemcsak művészi élmény, virtuóz látványosság, megérintő líra, mély érzelmeket kiváltó zenei gazdagság, hanem a néptáncos-népzenei hagyományokat tisztelő, de abban új lehetőségeket látó és kereső előadás, mely által az a modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi identitásának kifejezőeszközévé válhat. Az előadás üzenete pedig segíthet abban, hogy a „ma embere” ne gyökértelen, számkivetett, érzelmeitől, hagyományaitól megfosztott túlélő legyen a XXI. század kopárra fésült szigetén.

Az előadás a Magyar Állami Népi Együttes 2013. évi észak-amerikai turnéjára készült. A műsort a társulat az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legfontosabb városaiban, koncerttermeiben és színházaiban mutatta be New Yorktól San Franciscóig, Torontótól Miamiig.

„…nagyszerű programot mutattak be, amelyet felállva tapsolva – standing ovation – fogadott a lelkes publikum.”
Chicagói Krónika

„A műsor, melyet az együttes világhírű zenekara kísért, bámulatos ízelítőt adott a nézőknek a sokszínű magyar kultúrából…”
Las Vegas Tribune

A rapszódia mint műfaj jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása, a kifejezés szabadsága. A Magyar rapszódia című előadás a műfaj legfontosabb jegyeit magába építve, a tradícióra támaszkodva, abból inspirálódva hoz létre egy sajátos és egyedi táncrapszódiát. Egymást dinamikusan váltó képekben tűnik fel a magyarság paraszti hagyományainak kavargó sokszínűsége: a férfitáncok akrobatikussága, a lánytáncok lírája, a páros táncok virtuozitása. A népzenei kultúra legszebb dallamai hol tánckíséretként, hol bravúros szólókként, hol fergeteges zenekari játékként jelennek meg.
A Magyar rapszódia zenei szempontból a magyar népzene régebbi rétegei mellett teret szentel a XIX században gyökerező csárdás és verbunkos zenének is. Ez az igen karakteres, semmivel össze nem téveszthető új műfaj, melynek származása és utóélete oda-vissza játszott a népi és a műzene mezsgyéjén, ereje miatt hatott a magyar és nem magyar kultúrára is: olyan alkotókra, mint Brahms, Berlioz és Liszt Ferenc.
Az előadást az teszi többek között egyedivé, hogy jó érzékkel egyensúlyoz a „látványosság” és az „intellektus” között. Dinamikus, monumentális, lírai és komor hangvételű tételei konzekvensen változó térrajzokkal párosulva forrnak szerves egységbe a zenével és a látvánnyal. A koreográfiák a műfaj legjobb példáit követve, nagy hangulatváltásokkal sorjáznak elénk. A táncjelenetek matériáját a Kárpát-medence folklórja biztosítja, melyből az alkotók a színpad könyörtelen szabályai szerint válogatnak, sűrítenek, az egyes jelenetekhez gondolati-érzelmi többlettartalmakat rendelnek.
„A papíron, lemezeken és múzeumi raktárakban őrzött kincs halott, ha nem teljesítheti már a gyakorlatban megtartó hivatását…” – vallják az alkotók nagy elődeik példáját követve. Ezért a Magyar rapszódia című produkció nemcsak művészi élmény, virtuóz látványosság, megérintő líra, mély érzelmeket kiváltó zenei gazdagság, hanem a néptáncos-népzenei hagyományokat tisztelő, de abban új lehetőségeket látó és kereső előadás, mely által az a modern ember érzelmeinek, gondolatainak, egyéni vagy közösségi identitásának kifejezőeszközévé válhat. Az előadás üzenete pedig segíthet abban, hogy a „ma embere” ne gyökértelen, számkivetett, érzelmeitől, hagyományaitól megfosztott túlélő legyen a XXI. század kopárra fésült szigetén.

Zeneszerzők: Herczku Ágnes, Kelemen László, Pál István, Radics Ferenc, Sebő Ferenc
Koreográfusok: Ágfalvi György, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Szappanos Tamás
Viselet- és jelmeztervező: Furik Rita
Fény: Kovács Gerzson Péter

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

Zenekarvezető: Pál István Szalonna
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György

Művészeti vezető: Mihályi Gábor

Átalakuló világunkban nehéz kapaszkodót találni, mert – a korábban állandónak és változatlannak hitt – hagyományhoz való viszonyunk is megváltozott. Ennek a szükségszerű felismerésnek a jegyében keressük és megmutatjuk, amit hagyományainkból ma aktuálisnak, magunkra nézve érvényesnek, értékesnek tartunk, meghatározzuk és elhelyezzük magunkat saját nyelvünkön, a mi világunkban.
A Magyar Concerto alkotóit a világhírű magyar zeneszerző, zenekutató, zongoraművész Bartók Béla példája vezette a darab elkészítése során. Az ő szellemisége, életműve az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a hagyomány és a modernitás egymást kiegészítő kategóriák. Saját ősi kultúránk – néptáncaink és népzenéink – minél tökéletesebb megismerése után, abból kiindulva megalkothatjuk saját, mai, aktuális művészi kifejezőeszközeinket, új színházi táncnyelvünket. A Magyar Állami Népi Együttes előadása egy komplex táncszínház, amelyben a hagyományos néptánc, népzene, kortárs zene, a korszerű szcenikai eszközök és a mai dramaturgia együtt hoznak létre egy közösségi, de személyes azonosulásra alkalmas, univerzális értékeket képviselő kortárs színházat. A Magyar Concerto a hagyomány és modernitás egységének világa. A magyar népzene és néptánc kavargó sokszínűsége, a férfitáncok akrobatikus virtuozitása, a leánytáncok lírája, a páros táncokon átsütő szerelem varázsa, a vokális kultúra gyöngyszemei. A magyar népzene már szinte klasszicizálódó darabjai, bravúros hangszerszólók, forték és pianók, fergeteges zenekari hangzás. Pompázatos és ihletett látvány.

Zene: Agócs Gergely, Kelemen László, Pál István, Radics Ferenc
Koreográfia: Furik Rita, Kovács Gerzson Péter, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Richtarcsik Mihály
Jelmez: Furik Rita, Szűcs Edit
Fény-látvány: Kovács Gerzson Péter
Grafika: Kovács Bori Vilma
Videomunkák: Dénes Zoltán, Digitart Kft., Ernst Süss
Homokanimáció: Cakó Ferenc
Zenei tanácsadó: Kelemen László

Társrendező: Kovács Gerzson Péter (Harangozó Gyula-díjas, Lábán Rudolf-díjas)
Rendező–koreográfus: Mihályi Gábor (Harangozó Gyula-díjas, EuróPAS-díjas)

Közreműködnek: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara
Zenekarvezető-prímások: Pál István, Radics Ferenc
Tánckarvezető: Kökény Richárd (Harangozó Gyula-díjas)
Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter
Művészeti vezető: Mihályi Gábor (Harangozó Gyula-díjas, EuróPAS-díjas)

Korunkat a változás jellemzi. Változik gazdasági környezetünk, a társadalom, amiben élünk, változnak szokásaink, a kultúránk, változunk mi magunk is. Ebben az átalakuló világban nehéz kapaszkodót találni, mert – az állandónak és változatlannak hitt – hagyományhoz való viszonyunk is átalakulóban van. Nem elégszünk már meg a személyes tapasztalatok, közvetítők által vagy filmről, hangszalagról megismert folklór reprodukálásával. Keressük és megmutatjuk, amit ebből a kultúrából ma aktuálisnak, magunkra nézve érvényesnek, értékesnek tartunk, keressük, meghatározzuk és elhelyezzük magunkat a saját nyelvünkön, a mi világunkban. A Kincses Felvidék című műsorával a Magyar Állami Népi Együttes a magyarországi hivatásos együttesek között először foglalja össze a Felvidék etnikailag sokszínű tánc- és zenekultúráját. Kiindulásként azon tájegységek anyagából merítettünk, ahol Bartók népzenekutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem egy leltár bemutatása volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése. A Bartók-évforduló jó alkalmat kínál Bartók Béla géniuszának újbóli felfedezésére. Ráirányítja figyelmünket arra az életműre és gondolkodásmódra, mely mintaként szolgál számunkra is. Eszerint a népzene és néptánc minél tökéletesebb megismerése után, abból kiindulva, saját, mai, aktuális nyelvünket kell megalkotnunk. A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része, melyben az együttes a forráshoz legközelebbi, ahhoz leginkább hasonlító formában mutatja be az „eredetit”. Az ezt követő részek, melyek a közeljövőben kerülnek színre, az absztrakció egyre magasabb szintjén követik Bartók útját, és jutnak el az inspiráló mintától a kortárs nyelvig.

Zene: Agócs Gergely
Koreográfusok, tánctanárok: Furik Rita, Kökény Richárd, Mihályi Gábor, Richtarcsik Mihály, Hégli Dusán, Lépes Anikó, Stanislav Marišler, Lindá Luptáková, Vladimír Michalko, Marianna Svoreňová

Látvány, díszlet: Kovács Gerzson Péter
Grafika: Kovács Bori Vilma
Videómunkák: Ernst Süss, Digitart Kft.
Viseletek: Furik Rita
Vezető koreográfusok: Hégli Dusán, Mihályi Gábor
A rendező munkatársa: Mihályi Gábor
Rendező: Kovács Gerzson Péter (Harangozó Gyula-díjas és Lábán Rudolf-díjas)

Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara.

Zenekarvezető-prímás: Pál István
Tánckarvezető: Kökény Richárd (Harangozó Gyula-díjas)
Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter

Művészeti vezető: Mihályi Gábor (Harangozó Gyula-díjas, EuróPAS-díjas)

"Az örök Kalotaszeg című előadás egy bánffyhunyadi zenész család, a Vargák ("Csipások") zenéje kapcsán foglalja össze Kalotaszeg tipikus román, magyar, cigány népzenéjét, táncait. Ha a Magyarország felől utazó átkel a Királyhágón, hamarosan Kalotaszegen találja magát. Jellegzetes, dombos erdélyi táj, a Nyugati-Kárpátok árnyékában. Az első jelentősebb városka Bánffyhunyad, ahol fellelhetők még a falusi lét romjai, a megcsúnyult, modern építmények mögött. A város elején csillogó pléhfedelű, Mercedes jelvényű cigánypaloták, a legújabb idők szomorúan hivalkodó építményei. A Főtéren tatárjárás után épült magyar református templom. A vasúton túl, Váralmás felé, cigánykolónia, düledező, széteső házakkal. Ezen a fertályon élnek ma is a "magyar", református cigány "Csipások". A család első híresebb tagja Varga Ferenc "Csipás", a "balkezes" volt. Fiai is zenészek lettek, s mivel hagyományosan a cigányok szolgáltatták ezen a tájon mindenkinek a zenét, apjuk örökébe léptek. Egész Kalotaszegen közmegelégedésre játszottak, magyaroknak, románoknak, cigányoknak egyaránt. A fejben és szívben összegyűlt hatalmas tudás ifjabb Varga Ferenc "Csipás" művészetében tetőzött. Nem ismerünk máshonnan Kalotaszegről ennyire klasszikusan kiegyensúlyozott, az előadásmódra, hegedűtónusra, arányokra ilyen magas szinten figyelő hangszeres népzenét, amely az egyéni, virtuóz hangzás és a közösségi tudás ennyire örökérvényű, művészi szintézise. A "Csipás" név a magyar népzenészek között összefonódott Kalotaszeggel, legendává vált. Munkánkat segítette, hogy viszonylag nagy terjedelmű gyűjtések is rendelkezésünkre álltak. Az a világ, amelynek zenéjét, táncait ebben a produkcióban összefoglaljuk, végérvényesen elmúlt, ám a drasztikus, kijózanító változások, a durva pléh-realitás ellenére, fejünkben és szívünkben örökre megmarad. Együtt élünk őseink Kalotaszegével. A vidék nemzeteinek jellemző táncai összefonódnak ezzel a zenével, amely egységes, örökérvényű és magyar." Kelemen László

Zene: Kelemen László
Viselet: Tóth Ildikó
Díszlet: Ménes Ágnes
Fény: Kovács Gerzson Péter (Harangozó Gyula-díjas, Lábán Rudolf-díjas)
Néprajzi tanácsadó: Borbély Jolán

Rendező-koreográfus: Farkas Zoltán (Harangozó Gyula-díjas)

Zenekarvezető-prímás: Pál István
Közreműködnek: A Magyar Állami Népi Együttes zenekara és tánckara.
Tánckarvezető: Kökény Richárd (Harangozó Gyula-díjas)
Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter

Művészeti vezető: Mihályi Gábor (Harangozó Gyula-díjas, EuróPAS-díjas)