Régi magyar népénekeinket két – az irodalomtörténet számára is kiemelkedő – forrásból ismerjük. A Cantus Catholici valamint a Kájoni János ferences által gondozott Cantionale Catholicum egyaránt a 17. századi hagyaték kincses forrása. E kiadvány 40 régi dallamot-verset tartalmaz a karácsonyi ünnepkörből, valamint az évközi idő énekeiből válogatva. Csak remélhető, hogy örökségünk ezen szelete egyszer valóban ismertté, hallhatóvá válik. Erős gyökerű, virágzó örökség ez, általa a szájhagyomány tisztasága, bölcsessége, szívmelegsége az eltelt évszázadokon keresztül is átragyog.

A hazai művelődéstörténet számára meghatározó jelentőségű kötet, a Cantus Catholici 1651-ben jelent meg, Szőlősy Benedek jezsuita gyűjtésének eredményeképpen, gondos kottaképpel, mint az első nyomtatott katolikus énekeskönyv. Jelen felvétel az egyházi év ritmusát követve elsősorban dokumentáció, az értékmegőrzés igényével. A feldolgozások módja és a zeneszerszámok a kor hagyományait követik (lant, koboz, gamba, furulya...), külön figyelemmel a míves szövegek szép megjelenítésére.

Kálmán Péter - viola da gamba, ütők
Klembala Géza - furulya
Nagy Gábor - furulyák
Pattantyús Á. Károly - viola da gamba
Róbert György - furulyák
Winkler Balázs - barokk trombita
Szabó István - barokk lant, koboz, barokk gitár, pszaltérium, furulya, dob)

A templomi népének csodálatos világ, nemcsak közös, hanem közösségi, nemcsak egy célra tartó koreográfia kelléke, hanem hagyományokat őrző kincs, nemcsak kétszeres ima, hanem nyilvános, együttes mozdulat, amelynek sokszorozó ereje csak hiányával lesz nyilvánvaló. A Kárpát-medence félezer éves, szájról-szájra bízott története a templom falain kívül senki és semmi számára nem fontos. A templomból kilépve senki és semmi nem őrzi meg, mert csak a közös lélek élteti.

"Jelen hangfelvétel - melynek tudomásunk szerint nincsen előzménye - elsődleges dokumentáció, értékmegőrzés szándékaink, képességeink és lehetőségeink szerint. A válogatás 21 verset tartalmaz az egyházi év ritmusát követve. A vers kifejezés nem véletlen, hiszen Kájoni idejében ezt mindig dallam hordozta, s bár szerzőjük általában ismeretlen, sokuk a magyar nyelvű irodalom kincsei közé tartozik. Az irodalmi jelleget kívántuk hangsúlyozni a hangszeres feldolgozással is, annak ellenére, hogy ilyen formában a templomban sosem szólalt meg. Liturgikus keretek közt az orgonakíséret helyénvaló, ezért - hogy a két előadásmód ne keveredjék - e hangszert a felvételen nem használtuk. A feldolgozás módja mind a harmónavilágot, mind az alkalmazott zeneszámokat illetően a korabeli gyakorlatot követi."

Kálmán Péter - viola da gamba, dob
Pattantyús Á. Károly - viola da gamba, dob
Pászti Károly - furulya, dob
Szabó István - barokk lant, koboz, terbált lant, dob)

A régi magyar népénekeket közreadó sorozat harmadik része Mária-énekeket rögzít, amelyeket a templomban, az egyházi ünnepek alkalmával, magánházak összejövetelein vagy munka közben énekeltek. A feldolgozások módja és a hangszerek a XVII-XVIII. század hagyományait követik, külön figyelemmel a míves szövegek szép megjelenítésére. Erős gyökerű, virágzó hagyaték ez, muzsikája, versezete megérdemli figyelmünket, általa a szájhagyomány tisztasága, bölcsessége, szívmelegsége az eltelt évszázadokon keresztül is átragyog. Bubnó Lőrinc - blockflöte Kálmán Péter - viola da gamba, dob Klembala Géza - blockflöte Kiss Anna - hegedű Martin Orsolya - viola da gamba Róbert György - blockflöte Szabó István - lant, koboz, dob