1990-ben a Trio Stendhal már ismert, és elismert zenekar volt. Az első években klubokban, főiskolákon, egyetemeken játszottak országszerte, aztán egyre többet léptek fel külföldön, főként Nyugat-Európában, de körbeutazták Indiát is, egy nagy fesztiválturné keretében. ’88 telén elkészítették első hangfelvételüket, ami ’89-ben jelent meg bakelit lemezen, de már az előző évben az egész anyag rákerült Dés jazz válogatás cd-jére.
A valódi áttörés ’90-ben következett be. A zenekar népszerűsége egyre nőt, koncertjeik zsúfolt teltházak előtt zajlottak. Talán ők maguk lepődtek meg leginkább a hirtelen támadt tomboló sikeren, hiszen nem tettek mást, „csak” játszottak. Nem volt reklám hadjárat, menedzsment, stb. csak valahogy „bekerültek a levegőbe” – mondta egyszer Dés.
Kétségtelen, a Trio hangütése, zenei világa relevációként hatott nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Úgy döntöttek megpróbálnak kilépni a klubok világából, és koncertet hirdettek a Vígszínházban. (’88-ban már volt egy „nagy” koncertkísérletünk az Egyetemi színpadon, de akkor még korántsem telt meg a nézőtér.) A jegyek szinte órák alatt elfogytak. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egy éjszakai ráadás koncertet is be kellett iktatni. Ettől kezdve hagyománnyá vált, hogy minden ősszel és tavasszal három egymást követő napon felléptek a Vígszínházban. A szélsőséges dinamikával, nagy csendekkel operáló zenének jobban kedvezett a koncerttermek világa.
’91-ben Dés felkérést kapott az Amadinda együttestől két darab megírására. A Zörr című lemezt, más szerzők kompozícióival együtt, ’92-ben vették fel az LGT, az Amadinda és a Trio Stendhal közreműködésével.
Külföldön is egyre többet játszottak, nemzetközi elismertségük jele volt egy olasz kiadóval kötött lemezszerződés. Ennek eredményeképpen hamarosan megjelent az egész világon terjesztett Earthsound című kiadványuk. A szerződésben szóló album elkészítése is szerepelt. Snétberger nem sokkal az Earthsound megjelenése után felvette Samboa című lemezét, majd Horváth Kornél Rag Handed című albumára került sor, Dés László zenei irányításával. Nem sokkal később – tulajdonos váltás miatt – megszakadt a zenekar kapcsolata a kiadóval, így Dés szóló lemeze már nem készülhetett el. Előtte azonban még rögzítették a Something Happened című anyagukat, amelyre meghívták vendég muzsikusnak a rendkívül tehetséges énekest, Winand Gábort. Winand már Horváth Kornél szóló lemezén is énekelt, és a Trio is vele próbálta tovább színesíteni hangzásvilágát.
A következő két évben folytatták hazai és európai koncertkörútjukat, Berlintől Párizson keresztül Elba szigetéig, és lebonyolítottak egy spanyolországi turnét is. A végállomás a Sevillai világkiállítás volt, ahol egy hétig naponta adtak koncertet.
Közben a zenekar kezdett fáradni, hetedik éve játszottak már együtt és az inspiráció fogyatkozott. A Berlin-Budapest távolság is nehezítette a munkát, az együttes ’93-ban úgy döntött; nem csinálják tovább. A Budapesti Kongresszusi Központban két egymást követő koncerten búcsúztak a közönségtől. Itt televíziós felvétel és egyben élő lemezfelvétel is készült, Trio Stendhal – Live címmel jelent meg. A Something Happened volt a Trio utolsó stúdió albuma.
Hogy miben rejlett a Trio Stendhal máig tartó sikerének titka? Erre a kérdésre sok féle válasz adható. Egy biztos, a nyolcvanas évek második felében megszólaló zenéjük új és stílusteremtő volt. Muzsikájukban harmonikusan épülnek egymásra a latin – amerikai, afroamerikai és az európai zenei jegyek. Játékuk alapvetően az improvizációra épül, de Horváth Kornél virtuóz ütőjátéka, a lüktető osztinátók, Snétberger időnként nagyzenekari hangzást produkáló elementáris, komplex gitárjátéka és Dés hol fájdalmas, hol élettel teli jellegzetes szaxofon hangja zenéjük szerethetővé tette azok számára is, akik nem voltak feltétlenül jazz rajongók. Ez a hat év mindhárom muzsikus pályájának meghatározó fontosságú korszaka volt. A Trio Stendhal legendává vált. Dés, Snétberger és Horváth saját útjukat járva is kiemelkedő egyéniségei maradtak zenei életünknek, játékukkal, zenéjükkel azóta is sok örömöt szerezve a zeneszerető közönségnek. (Dunai Barnabás)

Dés László – tenor és szoprán szaxofon
Snétberger Ferenc – klasszikus gitár
Horváth Kornél – ütőhangszerek

Közreműködik:
Winand Gábor - ének

Dés László és Snétberger Ferenc egy nemzetközi tévéműsor forgatásán játszottak először együtt, 1987-ben, Ljubjana és Pécs között utazgatva. Snétberger már ’82-ben gitározott Dés Makk Károly Egymásra nézve című filmjéhez írt zenéjében, de még öt év telt el, mire elkezdtek együtt zenélni. Snétberger is kereste a helyét, valami mást akart csinálni, mint addig, és Dés is szeretett volna továbblépni az immár nyolcadik éve tartó Dimenzió korszakon.
Késő ősszel már egy jazz bárban zenéltek duóban, a Wesselényi utcában a hét minden napján, este tíztől éjjel kettőig. Egy idő után azon vették észre magukat, hogy már nem az előre eltervezett repertoárt játsszák, hanem szabadon improvizálnak. Ezekből az éjszakai rögtönzésekből egy sajátos, erős karakterű zenei világ született. Szerették volna kipróbálni, hogy hangzik mindez ritmussal, azért elhívták Horváth Kornélt az éjszakai zenélésekre, és hamarosan megalakult a Trio Stendhal. Az intenzív próbák és a mindennapos játék eredményeképpen rövid idő alatt összeállt egy koncert program. Néhány számból stúdió felvétel készült, amit egyetlen éjszaka, hat óra alatt, koncertszerűen játszottak fel.
Eredetileg demonstrációs anyagnak szánták, de végül ez lett az első Trio Stendhal lemez anyaga. A Hungaroton kiadónál jelent meg 1989-ben bakelit lemezen, de már előbb – ’88-ban – rákerült Dés Runing Time című jazz válogatás cd-jére. Elindultak a koncertek, és a zenekar a következő évben meghívást kapott Indiában, a Jazz Yatrára. (Jazz Fesztivál)
Mivel a Yatra éppen tíz éves jubileumát ünnepelte a fesztivál párhuzamosan zajlott India számos nagyvárosában, így a Trio is több nagyszabású koncertet adott, három nagyvárosban, - Bangaloreban, New-Delhiben és Bombayban – alkalmanként több ezer ember előtt. Nagy sikerük volt, kiváló kritikát kaptak. Ezt követően egyre többet koncerteztek, egyre rangosabb helyszíneken Európában és Magyarországon is. A különös felállású zenekar érdekes, egyedi hangzásvilágot teremtett. Dés elsősorban szoprán, ritkábban tenorszaxofonon játszott, Snétberger akusztikus klasszikus gitáron, és Horváth Kornél kézi ütőhangszerek garmadáján.
Snétberger gitárjátékának komplexitása feledtette a zenekar hangszer összetételének „hiányos” voltát. Zenéjüket hallgatva soha senki nem hiányolta a basszus funkciót, mert a gitár kíséret azt is betöltötte. Egy idő után Dés néhány kompozícióban keyboardon adott harmóniai támaszt a gitárszólókhoz. Ez a megoldás még több variációs lehetőséget adott a muzsikusok számára. Miközben a Trio mindhárom tagja egyéniség volt a maga hangszerén, kamarazenélésüket egymást inspiráló, harmonikus összjáték jellemezte. A témák dallamosak, de harmónia gazdagok, a kompozíciók formája áttetsző. Hangzásuk hol tömör, hol légies, ritka szövetű, egy kompozíción belül is nagy dinamikai változásokra képesek, játékuk időnként sodróan szenvedélyes, máskor lírai, már-már meditatív jellegű.
’88-ban Snétberger családjával Berlinbe költözött, de a munka folytatódott. Két év intenzív koncertezés után azon vették észre magukat, hogy bárhová mennek játszani az országban, zsúfolt teltház fogadja őket. Közben szerződést kötöttek egy olasz lemezcéggel és egy észak-olasz stúdióban felvették az Earthsound anyagát. A lemezt az egész világon terjesztették, a Trio kezdte megalapozni nemzetközi hírnevét, miközben Magyarországon is egyre népszerűbb lett. Elkezdődött a nagy koncertek időszaka... (Dunai Barnabás)

Dés László – tenor és szoprán szaxofon
Snétberger Ferenc – klasszikus gitár
Horváth Kornél – ütőhangszerek