"Népzenei tanulmányaim kezdete Murzsa Gyulához kötődik, hiszen ő volt az a prímás, akinél először találkoztam a Felső-Tiszavidék népzenéjének egyik gyöngyszemével, a szatmári muzsikával. Nála hallhattam először ezt a zenét abban a formában, amely még megőrizte az elmúlt évszázadok zenei örökségét. Rendkívül nehéz egy albumon összefoglalni egy olyan ember játékmódját, aki nem csak a hegedülésben segített, hanem mindabban, amitől igazán „prímássá“ válhat egy hegedűs. Tanítása valóban olyan volt, mintha visszarepülnénk a régmúltba, azokba az időkbe, amikor a szülők elvitték gyermeküket a környéken élő zenészekhez, és különböző juttatások ellenében először szolgálóként, később tanítványként szerezhették meg a jövőjükhöz szükséges tudást. Nem volt szükség hi-fi berendezésekre, DVD-lejátszóra vagy egyéb segédeszközökre, egyszerűen csak egy diákra és egy mesterre. Így nyílt lehetőségem arra, hogy ezt a generációkat átívelő tudást elsajátíthassam attól az embertől, aki még beleszületett ebbe a már-már eltűnőben lévő világba. Gyula bácsi nem csupán a zenei hangok tanítását vélte fontosnak, hanem azt is, hogy megismerkedjek a régi idők zenészeinek életmódjával. Ezek mellett tudjam, hogyan kell egy vonót megszőrözni, hogyan kell gyantát önteni, hogyan kell egy hegedűt megtisztítani, és még sokáig sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek valóban fontosak egy hangszer, egy ember, egy életmód megismeréséhez. Megtanított a gyakorlás fontosságára, arra, hogy egy igazi muzsikus sohasem mondja azt, hogy mindent tud.
Mindezek a dolgok vezettek ahhoz, hogy albumunk témájának Murzsa Gyula munkásságát válasszam, hiszen köszönettel tartozom mindazért a sok jóért, amit Gyula bácsi értem tett. Másrészt azért is nagyon fontos, hogy ezektől a kiváló muzsikusoktól, énekesektől tanuljunk és lejegyezzünk minden momentumot, mert egyre kevesebb olyan “mester” él, akit megmutathatunk tanítványainknak, és azokat a pillanatokat, amelyeket mi természetesnek tartottunk egy bálban, lakodalomban, fonóban, az ifjúság már csak történetekből és felvételekről fogja megismerni. Mivel magam is tanítom néhány esztendeje ezt a muzsikát, különösen fontosnak tartom, hogy szülessenek olyan kiadványok, amelyek egy-egy vidék muzsikájával, muzsikusaival behatóbban foglalkoznak."
Pál István "Szalonna"

Pál Eszter - ének
Pál István "Szalonna" - hegedű, ének
Gombai Tamás - hegedű
Gera Attila - klarinét, tárogató
Karacs Gyula - brácsa, ének
Ürmös Sándor Ferenc - cimbalom
Doór Róbert - nagybőgő

Közreműködik:
Pál Lajos - tangóharmonika, ének

’Szalonna’ második is kitűnő lenyomata személyiségének. A lemezen szereplő összeállítások hűen tükrözik karakterét. Kezdésnek felcsendül egy a falusi és városi cigánybandák stílusának határterületéről származó muzsika, amit vagy az egyik, vagy a másik stílus irányába való egymást váltogató zeneszámok követnek Rábaköztől Mezőségig. Mintha visszamennénk az időben, nem is túl sokat, csak pár évtizedet. Emlékképeket idéz fel bennünk, mintha éttermi cigányzenét hallanánk egy falusi zenekar repertoárjából egy útszéli tsz-vendéglőben. Aztán harmonikamuzsika, mintha az osztálytársunk édesapja játszana nekünk húsvéti locsoláskor. Később palatkai lakodalmi hangulat egy zene- és tapasztaltgyűjtő erdélyi útról.
Hangulatosan váltják egymást a zenekari összeállítások, illetve az énekes felvételek is. Nemcsak ez vezérli a számok sorrendjét, de a hangszerek változatossága is. Könnyedén lehet változatossá tenni egy ilyen lemezt, hiszen Szalonna zenésztársait úgy választja meg, hogy minden zenei területen otthonosan mozogjanak, és hangszerük mesterei legyenek. A hegedű mellett egyaránt vezető szerepet játszik a cimbalom és mellette a fúvós hangszerek, amit egy robosztus kísérőszekció egészít ki. Szalonna édesapja tolmácsolásában pedig egy frappáns szlovák harmonikamuzsika is része a lemeznek.

Pál István ‘Szalonna’ - hegedű, ének
Pál Eszter - ének
Gombai Tamás – hegedű, vokál
Gera Attila - tárogató, klarinét,vokál
Unger Balázs - cimbalom
Ürmös Sándor - cimbalom
Karacs Gyula - brácsa, vokál
Doór Róbert - nagybőgő, vokál

Közreműködik:
Pál Lajos - ének, harmonika
Koncz Gergely - hegedű
Mester László - brácsa
Barcza Zsolt - harmonika

A Magyar Állami Népi Együttes vezető prímása, Pál István „Szalonna” első albumának elkészítéséhez elhívta majd’ az összes zenész barátját, akivel állandó vagy alkalmi társulásokban együtt zenél(t). Íme a tekintélyt parancsoló névsor.

Pál István „Szalonna” – hegedű
Gera Attila – klarinét
Karacs Gyula – brácsa
Doór Robert – nagybőgő
Unger Balázs – cimbalom
Herczku Ágnes – ének

Közreműködik:
Papp László – ének
Kolompár Tibor – terchegedű
Barcza Zsolt – cimbalom
Ürmös Sándor – cimbalom
Mohácsy Albert – cselló
Agócs Gergely – ének
Gombai Tamás – hegedű
Takács Ádám – hegedűkontra
Radics Ferenc – hegedű
Kállai József – hegedű
Berki Károly – hegedű
Báder Róbert – hegedű
Seres Vilmos – klarinét
Váradi Zoltán – brácsa
Radics Tamás – nagybőgő
Bolya Mátyás – koboz
Hetényi Milán – ének
Búzás Attila – tamburabőgő
Eredics Áron – tambura, csellótambura
Eredics Benjámin – brácsatambura
Eredics Dávid – basszprímtambura
Eredics Salamon - basszprímtambura
Soós Csaba – hegedű
Albert Szilárd – hegedű
Nagy Zsolt – brácsa
Éri Márton – brácsa
Bobár Zoltán – tangóharmonika
Pachert András – cselló
Pál Lajos – tangóharmonika

„Ez a lemez kivételes vállalkozás. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy előadó egy produkció keretében többféle stílusnak, többféle zenei nyelvnek, többféle művészi kifejezésmódnak az eszközeivel tolmácsolja a mondanivalóját. Amivel Pál István "Szalonna" hegedülésében szembesülhetünk, az merőben más, mint egy zongorista, mondjuk Bachtól Bartókig terjedő repertoárja. Itt a szikár mezőségi parasztzenétől a felső-tiszavidéki, vagy gömöri juhászok dallamain keresztül, a már-már a népies magyar műzenébe átnyúló tarnaleleszi banda stílusáig, bőséges ízelítőt kaphatunk abból a sokszínű hangzásvilágból, melyet a magyar hegedű folklórja kiérlelt az utóbbi két-háromszáz esztendő alatt. Ennek mesteri szintű előadásához pedig olyan kivételes készségre, olyan kifinomult stílusérzékre van szükség, amely csak keveseknek adatik meg. Tegyük hozzá, hogy a magyar népzenei revival új hullámának, a hazai avantgard-folk mozgalmának képviselői (e lemez létrehozója már a harmadik-negyedik generációt képviseli) olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy eredeti felvételekről, sőt, sokszor személyesen is ismerhetik mesterségük nagy mestereit. Hej, mit nem adna egyik-másik zongoravirtuózunk, ha csak egy órácskát beszélgethetne a jó öreg Johann Sebastiannal, vagy Bartókkal! Persze, a feladat így sem könnyű. A térképen minden érdeklődő megtalálhatja Szászcsávást, vagy Csíkszentdomokost, s az egyes magyar régiók autentikus népzenei felvételei ma már akár a világhálóról is letölthetők. Ahhoz viszont, hogy ez a zene így megszólaljon, ahhoz oda kell menni. Meg kell merítkezni a kultúrában, mert a technika nem elég. Fel kell töltődni a kalotaszegi levegő illatával, a bodrogközi tört paszuly, vagy akár a gömöri magyar tájnyelv zamatával. Pál István „Szalonna” – első szólólemeze ezt jól bizonyítja, – végigjárta ezt az utat. Igaz, otthonról, Kárpátaljáról is kiváló indíttatást kapott, de ilyet, vagy ehhez hasonlót sokan kaptak… De miért is szükséges mindez? Miért nem elég megtanulni a dallam főhangjait, aztán utat engedni saját művészi invenciónk kibontakozásának? Erre a kérdésre az „Örömzene” is találó választ ad: Azért, mert enélkül legfeljebb „érdekes” lehet a zenénk, de hiteles csak ily módon lehet. Azért, mert enélkül mindig csak „magyaros jellegű” tud lenni ez a muzsika, de nem derülhet ki, hogy őszintén, milyenek is vagyunk, mi, magyarok, románok, ruszinok, cigányok, felső-tiszavidékiek, székelyek, palócok, viskiek, meg a többi, ami minden vagyunk, vagy lehetünk. Pál István „Szalonna” szólólemezének is talán ez a legfontosabb üzenete: Sok minden lehet az ember ebben a szétdarabolt világban, sokféle szín alkothatja kinek-kinek a saját identitását. Ha viszont ezeket nem tudjuk külön-külön, mindet a maga szépségében szemlélni, könnyen egybefolyhatnak, s a végeredmény nem lesz egyéb, mint egy tompa, generálszürke egyveleg. Ez a zene tényleg örömzene. Ujjong, örül a saját egységében is kitapintható, gazdag sokféleségének.
Hallgassátok szeretettel!”
Agócs Gergely

A zenekar tagjai jelenleg a Magyar Állami Népi Együttes muzsikusai. Koncertjeiken megszólalnak a Kárpát medence leggyönyörűbb zenéi. Az autentikus népzene mellett népzenei feldolgozásokat is hallhatunk tőlük. Fontosnak tartják a hagyomány megőrzését, ezért népzeneoktatással is foglalkoznak. Rendszeres résztvevői Magyarország legnagyobb fesztiváljainak, emellett az elmúlt években felléptek mind Európában mind a tengerentúlon. Játszottak többek között Venezuelában, Indiában, Görögországban, Angliában, Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Államokban. 2006-ban a Magyar Köztársaság küldöttjeiként részt vettek az Egyesült Királyság 1956-os díszünnepségén, olyan kiváló művészek társaságában mint az Oscar-díjas Jeremy Irons, Vásáry Tamás zongoraművész, és a Grammy-díjas népdalénekes, Sebestyén Márta. A műsor után személyesen gratulált többek között Károly, walesi herceg és Margaret Thatcher volt angol miniszterelnök.
Legújabb büszkeségük a 2007-es Prima Primissima közönségdíj, amelyet a Magyar Állami Népi Együttessel nyertek el.