Az a gyanúm, hogy az olvasóink közül kevesen kapják fel a fejüket a zenekar nevére: az AT nem futotta ki magát annyira, amennyire megérdemelte volna. Abban viszont biztos vagyok, hogy akik megteszik, egyszersmind örülni fognak ennek a lemeznek. Mivel a CD-borító egyetlen sort sem szentel a csapat bemutatásának, magam próbálom kézbe venni az ügyet.
Az együttest 1991-ben alapította öt jól képzett, szemtelenül fiatal és pimaszul tehetséges zenész. Még abban az évben profi minőségű hangfelvételeket készítettek Deseő Balázs stúdiójában, amelyet kazettára másolva maguk terjesztettek. A "Lélekbál" című kazit egy évvel később, hasonló leosztással a "Lépések" követte. 1994 az első CD megjelenésének éve ("Alia Terra"), 1995 pedig talán a kiteljesedésé, a "Quant je suis mis au retour..." anyagával. Később a csapat szinte egy az egyben énekegyüttessé alakult (ők a Voces Aequales), miközben mint AT is adtak még néhány koncertet. És ennyi, egészen röviden.
Az "Archivum" posztumusz lemez. A már említett kazettákról válogatták az anyag zömét, amit két, a kilencvenes évek végén készült felvétellel turbóztak fel. Utóbbi egyikének érdekessége Lovász Irén szereplése, amely minden valószínűség szerint annak köszönhető, hogy az AT tagjai közül ketten: Mizsei Zoltán és Gyulai Csaba dolgoztak a Makám Lovász Irénnel és Bognár Szilviával közös "SkanZen" című anyagán.
A Lovász Irén énekelte népdalfeldolgozás egy 1998-as koncertről, tehát kilóg kicsit a sorból. Inkább az előbbi lemez előfutárának tekinthető.
A "régi" AT pihentető, meditatív, szelíd szépségű muzsikája nem más, mint lélek-mély kísérlet a dzsessz és a modern kortárs zene egyesítésére. Ennek során komolyzenei elemeket épp úgy felhasználtak, mint rockot, bár az utóbbi hatása inkább csak áttételes. A költő, Fábri Péter szavaival: "Ez az új, modern intenacionális gótika rockzenéje."
A '91-'92-es felvételek, ha nem is rengették meg a magyar dzsesszvilágot, de talán elindítottak valamit, aminek jobb menedzseléssel nagyobb hatása lehetett volna. Annyi azonban bizonyos, hogy nem érdemelte volna meg ez az anyag, hogy a feledés homályába vesszen.

olasz