A kilencvenes évek közepén kedvelte a "szakma" két egészen tisztességes CD-t is megjelentetett, mégse tudta beküzdeni magát az etnodzsessz vérkeringésébe az AT-zenekar. Aztán csendben kifújt a beváltatlan ígéretek mezején, ám két tagja - a billentyűs Mizsei Zoltán és a hegedűn, kobozon, ütőhangszereken játszó Gyulai Csaba az énekes Koncz Andrással társulva - egy újabb esélyt adott a középkori zene, a népzene és a kortárs dzsessz összefonásán alapuló AT-programnak. Mégsem keverhető össze a két zenekar, hiszen míg az előző szigorúan instrumentális zenét játszott, e trió a francia és német trubadúrok szerelmes dalait emelte a fókuszába. S addig, hogy megtalálta a maga vonzó és belakható univerzumát, minden rendben is van. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy idő előtt, a maga elé tűzött célokat csak szolidabb mértékben teljesítve állt ösze ez a CD. Ínycsiklandó a felütése, később a vendégeskedő Grencsóval ugyancsak megemelkedik, de összességében nincs kellő hitele. Ha csak ennyi szenvedélyre, ennyi vérre-lázra-erőre futja, szerencsésebb lenne a középkor felé egy másik, egy andalítóbb koncepció mentén közelíteni, de a hetvenes évek buta szintihangjait akkor is illene már elfelejteni.

Marton László Távolodó