Ágról ágra szálló hang

Van egy ismét egy csodálatos népdaléneklő hangunk. Talán Sebestyén Márta feltűnése óta a legszebb, legizgalmasabb. Ez a hang valahol Márti és Natasha Atlas között cseng. Márti könnyedségével, tisztaságával és Natasha szenvedélyével, erotikájával. Jól eltalált menedzseléssel akár világzenei szenzáció is lehet. Mindenesetre a dalszövegek eredetiben, valamint franciául és angolul is olvashatók. Ezt az új csodát Palya Beátának hívják.
Nemrégiben arról morogtam ezeken az oldalakon, hogy manapság a népdallal bármit meg lehet csinálni, pedig ezeknek a hagyományos dallamoknak, ritmusoknak, szövegeknek megvan a maguk ereje, csak avatott előadó kell hozzá. Palya Beáta és zenéssztársai, az Arco,lor trió, valamint a Kárpátia éppen ilyenek. Ez az igazi modernség: a bátorság leásni a gyökerekig, és megtalálni a sok gyökér között az összekötő hajszálereket, mert ki vagyunk erre a friss erőre éhezve. Ha a blues-zenészek megtették, akkor a közép-európai népzenészeknek is ez a kötelessége. Ágról ágra, zenei kincsről zenei kincsre száll Beáta, és egyetlen szép kosárba szedi a magyar, a bolgár, a perzsa, a román és a cigány népzene izletes gyümölcseit, és csábító harapásokat kínál belőlük - felesleges bűvészkedés nélkül Nagyon találó a lemez angol alcíme: Tradition in motion - azaz élő hagyomány, hagyomány mozgásban. Ha én népdal lennék, én is felébrednék évszázados szunnyadásomból, ha Beáta költögetne. És milyen jól illeszkedik ebbe a nomádul szabad világba három Weöres Sándor-vers Psyché-ciklusából, és talán a sosem volt Lónyai Erzsébet is táncra perdítené minden porcikáját e dalokra.

gluck