Keleti szél zenét áraszt

Nem Hendrix-utánérzés, még akkor is, ha az Experience-ról több nemzedéknek a legendás rock-trió jut eszébe. Ez a lemez, amit Bakos Árpád és barátai készítettek, igazi kísérlet, tapasztalat, (alcíme Eastern Wind – Keleti szél), bizonyítéka annak, hogy mennyire élô a "világzene", mégha szerencsétlen is a kifejezés és mennyire létjogosult itt, Közép-Európában, a Nyugat és a Balkán határán.
Magyar és macedón zenészek jöttek össze, hogy közös zenei gyökereikbôl merítsenek. Már az is jellemzô, hogy a felvételek Szabadkán, Szkopjéban és Csantavéren készültek, a hangszerek között az ôsmagyar koboz éppúgy megtalálható, mint a macedón kaval, a török ud és a szintén mediterrán tambura. Mint ahogyan a népdalok, népzenei motívumok között akad magyar istenes ének, bujdosó dal, de vérpezsdítô balkáni-török-arab tánc, sôt az egyik, ugyancsak tradicionális darabban a jazz-rock hívei felismerhetik Barbara Thompson egyik népszerû kompozíciójának az alapját is. Ha megtehetném, ezt a lemezt eljuttatnám a világ vezetô politikusainak és leghirhedtebb terroristáinak. Esetleg mellékelnék nekik valamelyik hangszert is hozzá. Hogy a zenén keresztül tanulják meg, mi az egyetértés, a másik ember lelkének, kultúrájának tisztelete. Amíg hallgatják, talán addig nem háborúznak, nem robbantanak, nem uszítanak. Ez jutott eszembe Bakos Árpád és barátainak lemezérôl kedvenc szentem, Szent Cecília, a muzsikusok védelmezôje napján, 40 évvel John F. Kennedy meggyilkolása után, miközben a tv-hiradók merényletekrôl, puccsokról, fegyverekrôl szólnak.

gluck