Jazz-utak, pressziók nélkül

Nagyon nehéz újdonsággal kirukkolni a jazz világában olyan ötven év után, amely teljesen átfogalmazta a műfajt, és amely során a legnagyobbak, Parker, Davis, Coltrane, Jarrett, Garbarek és a többiek, jószerével mindent kitaláltak, amit lehet. Tulajdonképpen csak az ő nyomdokain haladva lehet új rügyeket kibontani a jazz ágain. Ezt próbálja a Jazzpression együttes, Ways, azaz utak című lemezén.
Az együttes tagjai - az alapító Tóth Sándor szaxofonos, Sárik Péter zongorista, Ferge Béla dobos, Lutz János nagybőgős a 30-as nemzedékhez tartoznak, több mint tíz éve játszanak együtt különböző formációkban. A session-zenészi múltból rengeteget tanultak, ennek köszönhetően hangzik annyiféleképpen ez a lemez, a cooltól a free-ig, az Al Jarreau-s féle funkys jazz-rockig mindenféle hangulat megszólal a korongon. Nem követnek igazi "bevett" irányzatokat, de nem is "fogyaszthatatlanul" bonyolult zenéjük, amelyben csak saját kompozíciók hallhatók. Nem tagadhatják le egy pillanatig sem európaiságukat, hiszen beleszőnek motívumaikba klasszikus és népzenei elemeket is. Zenéjük elmélyült, mégis erősen koncentrált, emberközpontú megszólalásában, különösen Tóth Sándor érzelemdús szopránszaxofon-játéka megragadó.

gluck