Anyanyelvű világzene

Kex, Mini, Vízöntő, Vágtázó Halottkémek, Méta, Barbaro, Ghymes, Holdudvar: mi bennük a közös? Valamennyi együttes próbálkozott a magyar népzenei kincs és az afro-angolszász gyökerű rock nászával. Az egyik legszebb szerelemgyermek ebből a Holdudvarnak sikerült. Nomen est omen – lehetne mondani, hiszen tudjuk, hogy a Hold milyen hatással van a szerelemre, és mennyi erotika van magában a holdudvar égi megjelenésében is.
Gyönyörű, néhol döbbenetes, másutt meghökkentően szellemes a Három esztendő című lemez. Ennek hallatán az emberben felmerül az a gondolat, hogy ha Bartók Béla feltámadhatna, minden bizonnyal szívesen csatlakozna ezekhez az "anyanyelvű világzenészekhez", akik természetesen tudják: nincsenek elszigetelt világok ezen a földön, különösen a zenében egyetlen közös gyökerű életfához tartozunk. Éppen ezért fér el az eredeti magyar népdalok mellett egy makedón ballada, a pajzán leánycsúfolók mellett jazzes improvizációk gitárra és furulyákra. A magyar motívumok mellett a hegedű olyan hangokat is meg tud szólaltani, amelyek inkább az arab vagy az indiai muzsikára emlékeztetnek, a basszusgitár itt-ott Stanley Clarke-ot vagy Jaco Pastoriust idézi, a közép-európai hangok remekül illeszkednek olyan zenei világba, amelyről a Jethro Tull vagy a Mahavishnu Orchestra juthat eszünkbe. Ezzel együtt egy pillanatig sincs az embernek olyan érzése, hogy "innen-onnan összetákolt" zenéről lenne szó, sokkal inkább a fiatal zenészek - Fellegi Melinda (billentyűk), Sebestyén Miklós (gitár), Szendőfi Balázs (basszusgitárok - ő a Mindflowers progresszív bandában is játszik), Torda-Molnár Tamás (furulyákat és egy kaval nevű pásztordudát is megszólaltat) - hallatlan nyitottságát dícséri.
A lemez a Periferic Records kiadó újabb gyöngyszeme, amely kifénylik napjaink generálposványából.

gluck